Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)
1966 / 3. szám - Dr. Szabó Ferenc: Újabb adatok az 1891. évi viharsarki agrárszocialista szervezkedések kiterjedéséről
nességért" — hangsúlyozta a főszolgabíró határozata. Előírta azt is, hogy a gyűlésen kizárólag az alapszabályokról lehet szó, s a tanácskozáson csak helybeli illetőségűek vehetnek részt. A csendőrségen kívül hatósági biztost is kiküldött a főszolgabíró, az egyik szolgabíró személyében. 1 6 Május 10-én 3-—400 munkás jelenlétében, a legkisebb „rendzavarás" nélkül folyt le az apácai gyűíés, a csendőrszuronyok árnyékában. Nem voltak „békétlenkedő nyilatkozatok" sem. A kivezényelt csendőröket ugyanaz a Tyll nevű csendőrfőhadnagy irányította, aki a battonyai eseményekben és a vásárhelyi 1894-es megmozdulás leverésénél nagy szerepet játszott. A főszolgabíró, mint május 11-i jelentésében elmondja, több okból járult hozzá a gyűlés engedélyezéséhez: Egyrészt már korábban megígérte, másrészt tapasztalatokat akart szerezni a mozgalom jellege felől, nem utolsósorban pedig amiatt, mert a betiltással nem akarta felizgatni a tömeget. Mivel a felsőbbség rosszallása várható volt, javasolta az alispánnak, hogy a belügyminiszternél eszközölje ki a munkásgyűlések általános betiltását. 1 7 1891. május 6—7-e körül 28 nagybánhegyesi „alsó rendbeli szegin polgárok" fordultak kérelemmel a főszolgabíróhoz: Engedje meg nekik, hogy munkáskört alakíthassanak, az alábbi céllal: „ottan munka szünet órákban olvashatnánk, tanulnánk és oktatva lennink minden Szegin álásunkrol és hogy akár melyik munkaadó úr munkást vagyis napszámost ot kaphasson és az munkás vagy napszámos ember ot jelen lehessen, nem az korcsmákban." A nagybánhegyesiek, Vladár Pál és társai (a 28 aláírás után ezt írták a kérvényre: „stb. mert vannak ezentúl sokan") tehát igen szerény szerepet szántak volna a munkáskörnek, a főszolgabíró az engedélyt mégsem adta meg. Vladárékat személyükben tette felelőssé bármiféle „csendháborításért", s természetesen a csendőrség figyelmét is felhívta rájuk. 1 8 A köralakító kísérlet elutasításával a községben befejeződött a szervezkedés. Csanád megye vezetői már a munkásgyűléseket betiltó, s fentebb említett rendelet előtt, nyilván a Békés megyei események láttán, felléptek a munkáskörök ellen. Ennek egyik első jele Lonovics főispán május 6-i felirata- a belügyminiszterhez, a reformátuskovácsházi munkáskör korábban beterjesztett alapszabályainak elutasítása érdekében. A minisztérium 3 nap alatt intézkedett a főispán kívánsága szerint, az alábbi indoklással: „biztos tudomásom van arról, hogy a szóbanlevő kör tisztán szocialisztikus elvek terjesztése és a munkásnép felizgatása céljából alakíttatik.. ," 1 9 A kovácsházi járásban május első tíz napjában szélesedni kezdő szervezkedés első — s jórészt a munkásokkal folytatott beszélgetések nyomán kialakított — jellemzését május 11-én foglalta össze a főszolgabíró, az alispánhoz küldött jelentésében. 2 0 A szavait idézve „némileg váratlan" mozgalomról lényegében helyesen állapítja meg, hogy „mind eddig ki nem formálódott", célját és jellegét nem lehet egyértelműen megállapítani, a munkások sem tudják pontosan meghatározni, mit akarnak. A munkabérkövetelésekben látszanak valamivel határozottabbaknak. Mindezek alapján a főszolgabírónak az volt a véleménye, hogy a „külső izgatásnak", a Békés megyei események hatásának, a leküldött szocialista lapoknak és röpiratoknak tulajdonítható a járásbeli mezei munkásság mozgolódása. A jelentésre válaszul, az alispán utasította a 10
