Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)
1966 / 2. szám - SZEMLE
sének iehetőségeiről ad számot Szabó János a tiszántúli ősgyepek agrotechnikájának egyes kérdéseit tárgyaló beszámolója, valamint Nagy Zoltán „A Szarvasi Alexandriai here fajtaleírása és termesztési kísérletek eredményei" című munkája. Helyszűke miatt nem állt módomban a közlemények minden munkáját érinteni, ami azonban mit sem von le a kihagyottak értékéből és időszerűségéből. A közlemények nagy pozitívuma, hogy erősen csökkentették azt a távolságot, amely a mikroparcella és a makroparcella között jóidéig fennállt, hogy az öntözéses gazdálkodás halasztást nem tűrő problémáinak megalapozott megválaszolására törekszenek és, hogy hangvételük őszinte. KISS ENDRE MAGYARORSZÁGI ÓVÓNŐKÉPZŐ INTÉZETEK TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEI 1965. A Magyarországi óvónőképző Intézetek Tudományos Közleményei a Művelődésügyi Minisztérium támogatásával a három magyar óvónőképző intézetnek (Kecskemét, Sopron, Szarvas) a Szarvasi óvónőképző gondozásában évenként egyszer kiadásra kerülő tudományos igényű sajtókiadványa. A Tudományos Közleményekben általában az óvodai és az óvónőképzéssel kapcsolatos pedagógiai, lélektani, módszertani, társadalomtudományi, neveléstörténeti tanulmányok, az óvónőképző intézetek tudományos munkálkodásával kapcsolatos közlemények, külföldi pedagógiai kérdésekkel foglalkozó írások, könyvismertetések, egyéb feldolgozások, a képzők kulturális- és sportéletével kapcsolatos tájékoztatók, a rajztanárok képzőművészeti alkotásainak reprodukciói jelennek meg. A kiadványokban elsősorban a három óvónőképző tanárainak, óvónőinek írásait közli a szerkesztő bizottság, de készséggel helyt ad a kötet profiljába vágó más hazai vagy külföldi szerző közléseinek is, de csak lektorok által közlésre alkalmasnak talált munkák jelenhetnek meg benne. Az 1965-ben kiadott kötet a fent említett követelményeknek tökéletesen megfelel, mert a közzétett 17 tanulmány tudományos igényű, gondosan lektorált munka. Tárgykörét tekintve szól az óvónőképzés két évtizedének történetéről, az óvodai nevelés elméleti és gyakorlati kérdéseiről, a gyermekirodalom hagyományairól, külföldi óvónőképzésről, óvodai nevelésről. Dr. Tóth Lajos: Húsz év a szarvasi nevelőképzés történetébé'l (1945—1965.) c. cikkében kifejti, hogy az új oktatási reform értelmében a régi középiskolai keret szűknek bizonyult az új óvónőképzés számára. 195S. szeptemberében három felsőfokú óvónőképző alakult hazánkban (Sopron, Kecskemét, Szarvas). E városokban a tárgyi feltételek, legfőképpen az egy tömbben elhelyezett épületek megtalálhatók. Az intézetek befogadóképessége 400 fő. Ezek 5—6 megyéből kerülnek össze. A képzés alapelve főiskolai jellegű. A kiscsoportokban való foglalkozási mód emlékeztet a középiskolára. Mint nevelő intézmény megvalósítja a tanár és hallgató szoros kapcsolatát. A szakképzés mellett nagy gondot fordít a szocialista nevelésre. A szocialista humanizmus egyfelől megvalósulási forma az intézet légkörében, másrészt követelmény a kilépő hallgatóval 96