Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 2. szám - SZEMLE

lésviszonyok, birtokviszonyok és életviszonyok együttesen alkotják tehát azon tényezőket, melyeknek eredményeként a forradalmi lehetőségek végsőkig érlelődtek. Ennek a komplex szintézisnek a bemutatására a továbbiakban csak ösztönözhetjük a jó történeti analizáló készséggel rendelkező szerzőt. Nagyobb teret biztosít a tanulmány az első mozgalmak sajtóvisszhangjának áttekintésére. A szerzőnek ezt a szándékát a legmesszebbmenőkig helyeselni kell. Bár az eddigi feldolgozások hivatkoziak a korabeli sajtótermékek állásfoglalásaira is, mégis úgy érezzük, hogy a helytörténeti kutatásnak a témát tekintve e területen vannak a legnagyobb adósságai. Hőhn tanulmánya az első kísérlet ezen adósságok valamelyest törlesztésére. A Népszava állásfoglalásának egy részét az eddigi kiadványokból már ismertük. A Szociáldemokrata Párt magatartásával jól bizonyítja a tanulmány azt az eddig kevésbé hangoztatott tényt, hogy e pártnak is volt falusi osztálybázisa, s a paraszti problémák egészséges megoldására vonatkozó politikai elképzelése is. Kár, hogy inkább az események utóhatása dominált magatartásában, nem pedig segítő jellegű, előkészítő támogatása. A Szociáldemokrata Párt vidéki szervezetei (elsősorban az aradi, mely méltán érdemelné meg, hogy a magyar munkásmozgalom történeti fejlődésében az őt megillető módon ryerne feldolgozást) aktívabbak, kezdeményezőbbek voltak, mint a központi szervek. Ezért is örvendetes, hogy Höhn József az Aradon megjelenő KÖZ JŐ LÉT állásfoglalásával részletesebben foglalkozik. E hetilap együtt nevelkedett, fejlődött és bukott el a viharsarki agrárszocializmussal. Szinte teljesen feldolgozatlan még az a tanulságos sajtóanyag, amely a vidéki kis lapok hasábjain kommentálta a korabeli eseményeket. Az egymással ellentétes üzleti érdekek hamar lakatot tettek a haladóbb hangokat megütni merő sajtóorgánumok szájára, mégis e lapok tüzetesebben, s rendszerint az eseményeket elferdítő célzattal tudósítottál!;. Az liókor számára mindenesetre a helyes értékeléshez szükséges negatív végletek hangsúlyozásával is hozzájárultak. Ebből a szempontból a kevésbé ismert Ivittonya és Környéke például jól egészíti ki, s esetenként tovább is fejleszti ismereteinket. Höhn vállalkozott ennek a nehezen hozzáférhető anyagnak feldolgozására is. Külön érdeme, hogy vizsgálódásában nem szenzációkat akar felszínre hozni, inkább megalapozott tényeket több oldalról alátámasztani. Ez vezérli a polgári sajtótermékek recenzióinak (Religio, Magyar Állam, Pesti Napló, Egyetértés) vizsgálatánál is. A további helytörténeti kutatás szempontjából néhány olyan igényről is szólnunk kell, amely emelhette volna a kitűnő munka színvonalát. A hivatkozási számok bővítése mellett több jegyzetanyag szerepeltetésének hiányát éreztük. Nagyon hasznos lett volna az is, ha a szerző a fellelhető sajtóvisszhang rövid bibliográfiáját is összeállítja, esetleg a feldolgozott anyag forráslelőhelyeinek megjelölésével is. A mellékletként közölt egy-két fotó a mű szemléletességét okvetlen elmélyítette volna. Jó ügyet pártfogolt a TIT megyei szervezete, s Höhn József személyében lelkes munkatársra talált. A tanulmány iránt megnyilvánuló nagy érdeklődés további hasonló kiadványok szükségességének gondolatát inspirálhatná. TAKÁCS LASZLÖ 86