Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 2. szám - KIÁLLÍTÁS - Szilágyi Miklós: A IX. Alföldi Tárlatról

majdhogynem tanácstalan: ugyan mit mondhat az emberi élményről a formai jellemzők elősorolása? ... A líráról szólva eleddig az érzelmi motivációjú alkotásokról, a vallomásos líráról emlékeztünk meg. De a világ lírai birtoklásának másik lehetősége is kínálkozik: az élmények indulati, akarati „lereagálása". Ha az alföldi festészet hagyományain mérnők a mai alföldiek művészetét, Tornyai és részben Koszta József prófétai energiájának, zaklatott plebejusságának joggal várhatnánk folytatását, s inkább az a meglepő, hogy éppen ennek vajmi kevés nyomát találjuk. A feszülő energia, a kirobbanni készülő drámaiság nem is a festészet, hanem a szobrászat némjely alkotását jellemezheti, ez viszont egészen más motivációjú: inkább pszihikai, mint társadalmi eredőjű. Kiss Józsa János: Nyár Nagy András síkokkal behatárolt szobrai külső mejelenésükben a mozdíthatatlan biztonságot sugallják, s éppen ez a magabiztos mozdíthatatlanság a nekifeszülő, pattanni kész indulat hordozója. Mihály Árpád (ellentétben Kiss Nagy Andrással) játékos és csikókedvű: energiáit szemünk láttára engedi szabadjára, még ha a szobrászat könyörtelen anyagtörvényei egy bika leszegett fejébe vagy egy groteszk testű ló lobogó sörényébe kényszerítik is kibomló erejét. Érzésekről-hangulatokról: líráról — mint az Alföldi Tárlaton felvonuló 6* 83