Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 2. szám - ISMERETTERJESZTÉS - Dr. Sonkoly Kálmán: Az orvostudomány és a vallás

kialakulásával az egyház hatalma is megrendült. Többé már nem tudott olyan korlátlan befolyást gyakorolni a tudományokra, mint korábban. A XV. századtól kezdve nagy fejlődés indult meg az iparban, kereskedelemben. A nagy földrajzi felfedezések kiszélesítették az emberek látókörét, és megváltoztatták gondolkodás-módját. Az emberek elkezdtek törekedni a természet megismerésére. Kialakult az új világnézeti irányzat a humanizmus, amely a vallás túlvilági problémái helyett a földön élő embert helyezte a középpontba. Ezek az eszmék az egyházzal folytatott hosszú harc eredményeképpen jöttek létre. Jelentkeztek mint filozófiai irányzatok (Nicolaus Cusanus, utópisták), mint művészeti irányzatok (Leonardo da Vinci), mint irodalmi irányzatok (Petrarca) és mint természettudományos irányzatok (Giordano Bruno, Kopernikus, Galilei). Ez a változás természetesen az orvostudomány területén is észlelhető volt. Az egyetemeken ugyan még Galenust tanítják a skolasztika szellemében, de egyre többen kezdik felismerni a nagy mesterek hibáit. A reneszánsz olyan úttörője után, mint Paracelsus, aki az orvosi-kémiát teremtette meg, sorra jelennek meg az olyan nagy felfedezések, mint a vérkeringés helyes felismerése (Harwey), a boncolásokon alapuló helyes anatómiai leírások (Vesalius) és a mikroszkóp felfedezése (Leuwenhoek). Ezeket az alapvető felfedezéseket követte a kórbonctan tudományának kialakítása és a gyógyszertan tudományos alapokra való helyezése. A klasszikus kapitalizmus előretörése két módon is segítette az orvostudományok kialakulását: megtörte az egyház monopóliumát a tudományok felett, másrészt a technikai felfedezések nagy mértékben lehetővé tették a konkrét kutatásokat. Ezen az alapon a XIX. század végére kialakult a ma általunk is ismeretes struktúrával rendelkező elméleti és gyakorlati orvostudomány. Ez az orvostudomány győzelmét jelentette az egyház felett. Ez a győzelem, mint láttuk, hosszú harc eredményeképpen jött létre. A harcnak sok áldozata is volt: Vesalius sorsa: elviselhetetlen zaklatások, Paracelsusé üldöztetések, Servet, a vérkeringés egyik kutatója, Kálvin parancsára máglyán végzi, és mjég hosszú sort lehetne így elmondani. Az orvostudomány igazi tudománnyá való fejlődéséhez szükséges volt a gyakorlatnak az elmélettel való összefonódása. Ez sem ment egy csapásra. A francia forradalom meghozta a sebészek egyenjogúságát. A modern nagyipar teremtette városok kényszerítették a burzsoáziát arra, hogy megteremtsék a modern közegészségügy alapjait, és kidolgozzák a járványok elleni küzdelem tudományát. Tehát végeredményben az évezredes harc a vallás és orvostudomány között eldőlt az orvostudomány nagy győzelmével. Ennek ellenére nem lehet azt mondani, hogy a vallásos alapon keletkező különböző misztikus gyógymódok teljesen kivesztek. Egyes középkori babonás nézeteknek ma is vannak képviselői. Pl. a katholikus egyház, annak ellenére, hogy a természettudományok hatására kénytelen revideálni bizonyos nézeteit, dogmáit, fenntartja a különböző csodatevő búcsújáró helyeit, és ma is érvényben vannak az 1917-ben kialakult ördögűzési szabályok. Az USA-ban ma is tág tere van a különböző szekták vallásos kuruzslásainak. Ilyen pl. a Mary Baker Eddy által alapított Christian Science is, amelynek hívei szerint a betegségek oka a bűnökben keresendők. Nálunk is ismeretesek olyan szekták, amelyek pl. megtiltják tagjaik részére, hogy műtét alá vessék magukat, vagy vérátömlesztést kapjanak. A kapitalista országok uralkodó osztályai bizonyos miértékig támogatják az ilyen törekvéseket, mert ezzel elterelhetik a figyelmet égető 73