Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 2. szám - Hartyáni László: A belvízrendezés és a mezőgazdaság

Ennek alapján számítható a területen négyzetkilométerenként kialakult fajlagos lefolyás (lit./mp. km-), de számítható a lefolyási tényező is, vagyis a lefolyásra kerülő összes vízmennyiség és a lefolyást kiváltó csapadékból eredő összes vízmennyiség hányadosa. A területre lehulló csapadék észlelésére 15 csapadékmérő és ezen kívül négy csapadékíró szolgál. Utóbbiak lehetővé teszik a csapadékhullás időbeli menetének és a csapadék intenzitásának önműködő regisztrálását is. A területen a vízháztartás egyéb jellemzőinek az ellenőrzésére naponta talaj nedvességmérést végezünk, három méter mélységig, közel negyven talajvízészlelő kútban végzett méréssel ellenőrizzük a terület alatti talajvízszint változását. Természetesen az időjárás hidrometeorológiai szempontból legszükségesebb elemeinek mérésére a terület közepén meteorológiai állomás áll rendelkezésre. A belvízképződés folyamatának ellenőrzésére belvízjárás idején a felszíni vízállások keletkezése, kiterjedése, időtartama térképen kerül rögzítésre. A mintavízgyűjtő kiválasztásának, berendezésének, az észlelés és a vizsgálatok beállításának terén szerzett tapasztalatokat egyéb hazai kísérleti területek létesítésénél is hasznosan alkalmazzák, amint a külföldi, hasonló érdeklődésű szakemberek látogatása is gyakori. A terület mezőgazdasági szerkezetében végbement változás A természetes és zárt vízháztartási egységet képező 3800 kat. hold kiterjedésű vízgyűjtőből, — a tanyák és utak leszámításával — maradó 3560 kat. hold terület teljes egészében szántóföldi művelés alatt áll. A vízgyűjtő területén 1957-től évről-évre végrehajtott felmérések alapján készült térképek szemléltetően ábrázolják a mezőgazdaság szerkezetében végbement változás folyamatát. A 2. ábrán látható, hogy az 1958. évi állapotnak megfelelően a terület döntő többségére még a számtalan kisparaszti parcella jellemző ugyan, de ezek között már kialakult a közös gazdaságok néhány nagy táblája. A 3. ábra jól mutatja, hogy a mezőgazdaság átszervezésében döntő 196l-es évben a terület túlnyomó többsége a nagy táblákba került. A tulajdonképpeni végleges állapotot azonban az 1963. évi felvétel mutatja a 4. ábrán, amelyen a kisparaszti parcellák maradványai is eltűntek, és az egész terület felkészült a nagyüzemi gazdálkodásra. A mezőgazdaság átszervezése során a szemléltetett nagy táblák az alábbiak szerint hódítottak tért: Nagyüzemi táblázatban Év Terület % kat. hold 1957 950 27 1960 2280 64 1961 2980 84 1962 3150 88 53