Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 2. szám - Dr. Borbola József: A cukorbetegek gondozásának jelentősége

is bejáró betegként állítottuk be. Egyrészt a túlzsúfolt fekvőbeteg-osztály tehermentesítésére, másrészt azért is, mert az ambulans beállítás, amikor a beteget megszokott munkaköréből és étrendjéből nem emeljük ki, jobban ad felvilágosítást a beteg aktuális cukoranyagcseréjéről. így 1961-től minden olyan friss cukorbeteget, akinél aciosis komoly veszélye nem volt, és az intelligenciája is megengedte, első alkalommal is ambulanter állítottuk be. Tapasztalataink szerint az ambulans tolerancia vizsgálat és a friss, szövődmény mentes cukorbeteg ambulans beállítása a betegre nézve is, de az állandóan zsúfolt, helyhiánnyal küzdő betegosztályra nézve is előnyös. A cukorbeteg tanácsadás az osztálynak átlag napi egy óra munkát jelent. Ezzel a megelőzési célzattal végzett munkával elértük, hogy a kórházunk körzetébe tartozó cukorbetegek túlnyomó része cukorbajával kapcsolatos problémáival mindig hozzánk fordul, tehát egyöntetű és szakszerű ellátásuk sokkal jobban biztosítható. Munkánk eredménye elsősorban abban mutatkozott, hogy a cukorbetegek számának gyors növekedése ellenére egyre ritkábban kerülnek elhanyagolt állapotban, súlyos acidosissal, vagy kifejezett comával osztályunkra cukorbetegek. Ezt azért is kiemeljük, mert cukorbeteg-gondozásunkat 1955ben elsősorban a diabeteses coma és főleg a coma halálozás felszámolására, megelőzésére indítottuk el. Ha adatainkat ebből a szempontból nézzük át, azt látjuk, hogy a gondozás kezdetét megelőző 9 évben, 1946—1954-ig 533 ízben feküdt az osztályon cukorbeteg, közülük 24-nek volt diabeteses comája, tíznél halálos kimenetellel. Cukorbeteg-gondozásunk óta eltelt 11 év alatt, tehát 1955. januártól 1966. januárig 1775 ízben feküdt a változatlan ágylétszámú osztályunkon cukorbeteg. Tehát a tömeges ambulans vizsgálatok ellenére az osztályon fekvő cukorbetegek száma is több, mint háromszorosára emelkedett. Összes cukorbetegeink közül az utóbbi 11 év alatt 21 coma és 4 halálos coma fordult elő, tehát jóval kevesebb, mint gondozásunk előtt. A 4 halálos coma közül hármat még a gondozásunk első éveiben vesztettük el, a negyedik betegünket különleges, heveny paizsmirigygyulladás szövődményeként fellépett cukorbaj miatt. Tehát a cukorbetegeink számának nagymértékű emelkedése ellenére is csökkent a diabeteses comák száma, és különösen csökkent a halálos coma. Ezt a kedvező eredményt elsősorban cukorbeteg-gondozásunknak tulajdonítjuk. Betegeink közül a legtöbben már jól ismerik akár a hypoglycaemia, akár a diabeteses coma fenyegető tüneteit és idejében orvoshoz vagy kórházba kerülnek. A belosztály pedig a tanácsadások végzésével mentesült az azelőtt sajnos gyakori, súlyos comák kezelésével járó hosszadalmas munkától. Betegeinknek és főleg minden új cukorbetegünknek azt tanácsoljuk, ismerjék meg betegségük, étrendjük lényegét. Lehetőleg szerezzenek be cukorbetegek számára írt tanácsokat, étrendeket tartalmazó könyvet, füzetet. Ilyen pl. Dr. Bikich György: Hogyan éljen a cukorbeteg? (Medicina Könyvkiadó Budapest, 1964.) A legfontosabbakra természetesen szóbelileg is kioktatjuk őket, és ellátjuk a „Cukorbetegek étrendje", című C. 3410—299. r. sz. étrendi tanácsokat tartalmazó nyomtatvánnyal. Is42