Békési Élet, 1966 (1. évfolyam)

1966 / 1. szám - Szíj Rezső: A könyvművész Kner Imre

sorban sikerült alkotásai reprezentálják, s az említett két sorozat mind magyar, mind művészi tekintetben a legdirektebb. Mindenik kötet, illetve füzet, a maga százada tipográfiájának szellemében fogant, de a XX. században a magyar lelkiségből. Általánossá nem válhatott - maguk az érdekeltek is fejlődésük egyik szakaszának érezték - valójában nem is azért hagyták el, mert rossznak, vagy magyartalannak tartották, hanem azért, mert a művész fejlődése nem ismer határt addig, míg képességeit ki nem meríti. A további fejlődéshez Kozmára már nem volt szükség, mert illusztráció, ornamens egyre kisebb szerepet kapott Kner Imre fejlődése harmadik szakaszában. Végh Gyula: Régi magyar könyvkötések, Gyoma, 1937. Ez a harmadik korszak is szoros összefüggésben volt az általános európai művészeti törekvésekkel. A szecesszió hatása alól fokozatosan kivonta magát. Az I. világháború után, a nemzet tragédiája közben a magyarságnak vélt szolgálni azáltal, hogy kereste a sajátos magyar könyvművészeti formanyelvet. Kellő visszhangra nem találván, eszmélődése nyomán a következmények levonása emiatt is forradalmi gyorsasággal következett be. Törekvése ekkor is mélyen a hagyományban, méghozzá a legklasszikusabb hagyományban gyökerezett, amikor márcsak a betű és a papír játszott szerepet, semmi •más. Hogy ehhez a kiindulási ponthoz tért vissza, vagy jutott el, ez azt jelenti, hogy a Kozma-féle tipográfiai kísérlet végeredményben nem több, mint intermezzo, nagyon 9