Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1940
5 több az egyes, mint a kettes. Azután ingadozik az arány, de mindig többszöröse a jó (=1) a szabályszerű (=2) tanulónak. A tanári testületek az érdemjegy alapján sok fiút ítéltek „jó“-nak és csak keveset olyannak, akit a „szabályok kényszerítenek“ fegyelemre. A „példás" elnevezés bevezetésekor egy évig valóban csak a példás viselkedésűeknek adták ezt a jegyet, de azután gyorsan elveszítette a „vezetően kimagasló viselkedésihez fűződő értelmét ez a jegy s 1938-ban már több mint hatszorosa lett iskolánkban a „példás“ tanuló a „jó“ rendűnek. A magaviselet jegyeinek enyhe megítélésében sokszor szerepe volt a szülők kifejezett kívánságának is. Nagyon sok anya nem kifogásolta fiának esetleges gyenge tanulmányi előmenetelét, de mindig nehezményezte, ha gyermeke a magaviseletből csak a „jót“-t, tehát a második fokot kapta. Ilyenkor mindig hallottuk, hogy a fiú gyenge tehetségű ugyan, de olyan jó magaviseletű, hogy igazán megérdemelné az elsőfokú jegyet. S mert az osztályozó értekezleteknek nem volt fix pontjuk, amely egységet hozott volna a megítélésbe, szívesebben választotta mindenki az enyhébb, elnézőbb jegyet, mint a szigorúbbat. Ezért teremtett tehát megnyugvást az új középiskolai Rendtartásnak az az intézkedése, mely megadta a szempontokat, hogy azok alapján a magaviseleti érdemjegyeket egységesen lehessen megállapítani. Ezek a szempontok tekintetbe veszik a tanuló 1) valláserkölcsi meggyőződését, 2) nemzeti éi zését, 3) egyeneslelkűségét, jóindulatát, tisztelettudását, fegyelmezettségét s más jellembeli tulajdonságát, 4) kötelességtudását és szorgalmát, 5) magatartását az iskolában és iskolán kívül és 6) azt, hogy milyen hatással van a fiú tanulótársaira. A Rendtartás kimondja, hogy jelest csak az a tanuló kaphat, akinek valláserkölcsi meggyőződése és nemzeti érzése nyilvánvalóan erős, jellembeli tulajdonságaival, különösen egyeneslelkűségével, akarati fegyelmezettségével és tisztelettudásával társai közül kiválik, kötelességtudása és szorgalma mindig állandó, magatartása az iskolában és iskolán kívül korának minden tekintetben megfelelő és társaira nemesítöleg hat. Ebből láthatjuk, hogy pl. javítóra utasított tanuló nem lehet jeles viseletű, mert kötelességtudása és szorgalma nem lehetett mindig állandó, s akarati fegyelmezettsége sem lehet kiváló. Még az elégséges osztályzatú tanulónál is kifogás alá eshet ez a három pont. Ezért megérthetik a szülök, ha a magaviselet érdemjegyének megítélése most már szigorúbb szempontok szerint történik, s ezután kevesebb fiú kap jelest. A követelmények szerint az általános jegy a jó lesz, csak a kiválóak kaphatnak jelest. Az átlagnál rosszabb viselkedésűeknek kijáró elégséges sem lesz olyan megbélyegző, mint azelőtt volt. A Rendtartás szerint elégtelent is kaphat a tanuló anélkül, hogy emiatt az osztályt meg kellene ismételnie, de az ilyen viselkedésű fiút természetesen egy iskola sem látja szívesen falai között. A megítélésnél azonban mindenkor megmarad a bírálók emberi jóindulata s az új szempontok igazságos mérlegelése mellett ezután sem fog a merev formalizmus úrrá lenni az élet hajlékonyságán.
