Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1940
Közeledünk ősi határainkhoz. Ebben az évben is közelebb jutottunk a magyar vágyak teljesedéséhez: visszatért megcsonkított hazánkhoz Erdély nagy része, Bácska búzatermő földje és Baranya háromszöge. Két alkalommal ünnepelte ifjúságunk az egész nemzettel együtt a Mindenhatóhoz fordulva hálaadó szívvel kívánságaink valóraválását. S az elmúlt 22 év nehéz terhe nyomasztó álomnak tűnik fel, a ma nehézségeit is könnyebben viseli el most minden magyar, mert érezzük, hogy a nélkülözésnek volt értelme, az önmegtagadó munkának lett eredménye! A visszatért részekkel hazánk területe 171 ezer km2-re nőtt, lakosainak száma kb. 15 millió lett. Sok százezer magyar testvérünk került át a szenvedésekkel teljes idegen fennhatóság alól családi közösségünkbe. Megerősödve nézünk tehát ma a jövő nagy és nehéz feladatai elé. Ezek a feladatok: meg kell tartanunk a visszatért részeket, fel kell ébreszteni és megerősíteni mindenkiben a közös hazához tartozás érzését s a nemzeti közösségért való áldozatos munka kötelességét. De úgy érezzük, nagy erőre és kitartásra lesz szükségünk, hogy a visszatért részeket újra a régi nemzeti egységbe olvasszuk, s az integer Magyarországot is elérjük! Nehéz idők, küzdelmes évek várnak ránk. De át fog segíteni rajtuk Istenbe vetett törhetetlen hitünk, az áldozatos hazaszeretet, s kötelességeink pontos elvégzése mindenütt, mindenkor. S bízunk abban, hogy jönni fog a jobb kor, amelyben a magyar nemzet ősi határai között békés munkával is meg fogja mutatni a világnak, hogy megérdemli Közép-Európa szivében elfoglalt kiváltságos helyét. S minden magyar szívesen vállalja a nemzet jobb jövőjéért azt az áldozatot, melyet hazánk mai nagy küzdelmében mindegyik fiától megkíván és elvár.
