Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1938

4

Szigorú, pontos tanár volt fegyelmezésben, a feladott leckék pontos megkövetelésében. A derűs, humoros megjegyzések az ő óráin feloldó másodpercei voltak a szigorú fegyelem feszültségének. A kötelesség teljesítését erősen szorgalmazta. Amint ő maga lelkiismeretesen átnézte a következő nap elvégzendő anyagát még közvetlen nyugalomba vonulása előtti időben is: tanítványaitól ugyanígy mindig megkövetelte a pontos előkészületet.

De ha szigorú volt is a lustasággal, fegyelmezetlenséggel szemben, szívét hagyta szóhoz jutni azoknál, akik a gyengébb tehetséget kitartó munkával igyekeztek pótolni. Igaz nevelői lelke megértő szeretettel telve a gyermekek iránt — ez talán a népnevelő pap-ősöktől öröklött adottság volt benne. Munkaszeretete pedig csendes, elvonult alaptermészetéből folyt.

Hosszú tanári pályája alatt 34 éven át volt osztályfő, volt tanárkari bizottsági jegyző, eforus, gyorsírókor vezető tanára, ifjúsági könyvtáros stb., — szóval készségesen kivette részét majdnem minden mellékes munkából, amely a tanár nevelő-oktatói tevékenységén túl úgynevezett hálátlan mellékfoglalkozásként jelentkezik.

A város társadalmi életében megbecsülő tisztelet, otthonában pedig szeretet vette körül.

Tanári társaséletünket felderítették szellemes szójátékai, jóízű adomái, melyek sok nézeteltérést simítottak el s a szünetek tízperceit igazi lélek-üdüléssé varázsolták.

Nyugalomba vonult kartársunknak itt is búcsút mondva, kérjük az Egek Urát, gazdag áldásából tegye boldoggá, elégedettséggel teljessé Csák Jánosnak a nyugalom sok-sok évét, ahová tanítványai hálája s tanártársai szeretete kisérik.