Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1935
8 művészeti alkotás önmagában véve értékes lehet, de hivatását csak akkor teljesíti, ha nem rejtik véka alá, hanem szépsége mást is gyönyörködtet és új, megkapó gondolataival talán egészen új irányt képes szabni szemlélőinek eszmevilágában. Ezek a gondolatok vezetik a versenyek rendezőit is. A sport különböző ágainak művelése öncél lehet az egyénnek. De amikor fejlődésre kerül a sor - márpedig csak az életképes, ami fejlődik, akkor a verseny eszközéhez, kell folyamodnunk. Magának a fejlődésnek a gondolata csak felfelé vezető utat követhet, amiként a természetben is csak fejlődésről beszélhetünk. Visszafejlődés nincsen, csak hanyatló átalakulás. Már pedig ami a hanyatló átalakulás útját követi, annak csak ideig-óráig van lét- jogosultsága. Mindezen gondolatok régi igazságok. Új csak az, hogy ezeket az eszméket a gyakorlati pedagógiára is ki lehet, ki kell terjeszteni. Hiszen a tanárnak legszebb feladata az, hogy diákjait bármilyen módszer igénybevételével fokozottabb, de kedvvel végzett munkára bírja s ezt különösen tanulmányi kiállítások rendezésével lehet elérni. Gimnáziumunkban immár a második évvégi kiállítást rendezzük; sikerükön felbuzdulva, szükségesnek tartjuk ennek a beszámolónak közlését. Az ilyen kiállítás főcéljának azt tartom, hogy a diák látja: egész évi munkájának maradandó és kézzelfogható eredményei nem süllyednek el a tanári asztalok fiókjaiban, hanem év végén szülei, barátai, ismerősei megtekinthetik azokat, sőt munkája esetleg bekeretezve, állandósítva megmarad az iskola osztály- termeinek, vagy folyosóinak falain. És miért ne adjon a tanár ilyen szereplési lehetőséget diákjainak, ha ilymódon fölkeltheti kedvüket és ambíciójukat. Egy másik fontos szempont a szülők és hozzátartozók kérdése. Minden iskola vezetőségének egyik fontos célja, hogy közelebb hozza a szülőt és az iskolát egymáshoz, hogy aztán tanár és szülők egymás munkáját megismerjék és karöltve vezessék a diákot a nevelés útjain. És ha valóban ez a célja az iskola vezetőségének, van-e jobb alkalom erre a közeledésre, mint egy-egy tanulmányi kiállítás? Hiszen itt a szülő elfogulatlanul hozzá mérheti gyermekének munkáját a többi diák dolgához. Nem árt az, ha a szülőnek gyermeke iránt való kritikai érzéke ilyen módon fejlődik és látja, hogy gyermekénél különb diák is van az iskolában. És milyen nagyjelentőségű dolog az, hogy a szülő betekinthet fia iskolájának munkájába és szemfől-szemben láthatja azt a kulfurmunkát, amelyet az iskola kifejt. Nem érdektelen szempont az sem, hogy testvériskolák tanulói is megtekinthetik a munkáltató tanítás kiállított eredményeit. Bár tartanánk ott, hogy testvér intézetek nemes versenyre kelnének ilyen és hasonló jellegű tanulmányi kiállítások rendezésében. Mennyit tanulhatna ilyenkor egymástól nemcsak két iskola tanári kara, hanem a tanulóifjúság is. Van a kiállításnak még egy fontos célja: lássa a nagyközönség is az iskola munkáját. Mert a tudomány halad. Mennyivel
