Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1934
18 Intézetünk múltja. Iskolánk gyökere abba a magánintézetbe nyúl vissza, amelyet az abszolutizmus alatt rendes tanári állásától megfosztott s ide húzódott BrsZnyik János létesített 1855-ben Békéscsabán az intelligens szülők kívánságára. A kiváló tanár 1858-ban Selmecbányára távozott s örökébe Mokry Sámuel lépett, akivel egyidejűleg Stiaszny Soma érkezett a városba és szintén magániskolát nyitott; ez azonban a szülők kívánságára az előbbibe olvadt. Intézetünk megalapítása tulajdonképpen az 1857. évhez fűződik. »Békéscsaba város tanácsa és váltság-bizottmánya« az államkölcsönre eladott városi földek árából az összes egyházaknak nevelési célra 55.000 forintot adományozott «nemzeti köl- csönkötvényekben» s ez összegből az evang. egyházra 43.000 forint jutott oly feltétellel, hogy a kamatokat négyosztályú reálgimnázium fenntartására fordítja. Az egyház elfogadta az adományt, átvette a magánintézet két osztályát, megnyitotta a III. osztályt, az iskolát nyilvánosnak nyilatkoztatta ki s ügyeinek intézését az »iskolai bizottmányra» bízta. így folyt le az 1858/59. iskolai év. 1860/61-ben az egyház a IV. osztályt is megnyitotta s hogy meglegyen a negyedik tanár, polgári iskolájának tanítástervéí a gimnáziuméhoz szabta és magát az iskolát is a gimnáziumhoz csatolta. A nyilvánossá lett reálgimnáziumnak sok nehézséggel kellett megküzdenie: nem volt épülete, felszerelése, tanárainak fizetése is hiányos, hiszen az alaptőke csak 1863-ban folyt be. 1864-ben a polgári iskolát elválasztották az intézettől, a reális irányt megszüntették s az összes osztályokat egy épületben helyezték el. Iskolánk inmentú! 5 évig algimnáziummá, 187071-ben névleges polgári iskolává lesz. 1871 72-ben újból a reálgimnázium címet veszi fel s ilyen marad 1875 76-ig. Az 1876/77. iskolai évtől kezdve azonban ismét visszatér a gimnáziumi irányhoz, mivel kevés volt tanulói közt a reálista. A kísérletezés még egyszer üti föl a fejét: 1882-ben a presbitérium az alapítvány szellemével ellentétben polgári iskolává akarta átalakítani s megnyerni a városi képviselőtestület hozzájárulását, de az egyház intelligens tagjai egész a miniszterig megfellebbezték a határozatot s Trefort Ágost v. k. miniszter 1882. december 3-án helyet adott a fellebbezésnek (35.293. sz. a.) és így iskolánk megmaradt gimnáziumnak. A most már véglegesen középiskolának minősített intézetnek sok küzdelmet kellett kiáltania, hogy megfelelő épülethez, felszereléshez jusson s hogy majdan főgimnáziummá fejlődhessék. A küzdelemben Horváth János igazgató járt elől, akinek szívós •kitartása meghozta a győzelmet. A közoktatásügyi kormányzat azonban sokáig mereven elzárkózott az államsegélv megadásától s úgy látszott, hogy iskolánk ügye zátonyra jut. Végre városunk nagynevű szülöttje, Zsilinszky Mihály lett v. k. államtitkárrá. A nemes ügy és szülővárosa iránt való szerétéiből előIII.
