Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1931

4

eforusi minőségben az alumneumot, sok szegény diáknak osztott ezalatt „mindennapi kenyeret“ s kijelölte az útat, amelyen utódainak haladniok kell.

Buzgó, lelkiismeretes, pontos tanár volt. Nemcsak tanított: nevelt is ; tárgyait nemcsak tanította, hanem meg is szerettette tanítványaival. Ma is mélységes hálával gondolok e derék munkatársra, hogy fiamat gimnáziumi tanulmányai alatt vezette, sok-sok lelki kincsben részesítette, s velem együtt sokan vannak, akiknek szívében hasonló érzelem él. Lelkesíteni tudta tanítványait s ők érezték, hogy nem az órákat leőrlő hivatalnok, hanem vérbeli tanár áll előttük. Nem szakította el diákjait az élettől : ha alkalom kínálkozott rá, akár a latin, akár a német irodalom kapcsán ki-kilért napjainkra s erkölcsi tanulságokkal gazdagította lelki világukat. Szigorú volt a diákokhoz, de mértéket tartott a szigorúságban s minden tanítványa tudta, hogy kemény tekintete, kemény szava, kemény osztályozása azért kopog lelkükön, mert javukat akarja. Rendhez, pontossághoz szoktatta növendékeit, de nem annyira szóval, inkább személyes példájával : mindig kifogástalanul jelent meg előttük, mindig pontosan végezte kötelességeit, ide számítva a rengeteg sok dolgozat kijavítását is. S kedves, szívhez szóló ünnepi beszédeivel szintén nevelte alakította diákjai egyéniségét, jellemét. Bucsúzása pillanatában sem feledkezett meg róluk: 100Ü P-s ösztöndíjalapítványával jutalmazza a jó magaviseletű, szorgalmas diákokat.

Hogy milyen kartárs volt, elég annyit mondanom : mindenki Puli bácsinak szólította. Nem kora adta neki ezt a kedves címet, vonzó egyénisége alakította ki a kartársak lelkében. Jó példával járt előttünk, minta-tanár volt, de ezt sohasem éreztette ; nagyképűsködés, hiúság távol maradt tőle és sohasem emlegette érdemeit, amelyek elválaszthatatlanok intézetünk fejlődésétől. Kedves tagja ma is a társadalomnak, de sohasem szerette a nagy nyilvánosságot. Tagja több egyesületnek s helyet foglal a Luther-S követség, az Ev. Nőegyesület, a Kaszinó stb. választmányában. Egyéniségének vázolásánál legyen szabad befejezésül idéznem dr. Kaufmann György kir. főigazgató, miniszteri megbízott úrnak ez évi hivatalos látogatása alkalmával mondott következő szép szavait : „Kiválóan értékes tanári munkájáért én is elismeréssel adózom s kívánom, hogy példájával és jó tanácsaival még nagyon sokáig segítségére legyen a fiatalabb kartársaknak“.

Őszinte szívvel kívánjuk mi is, hogy 37 évi fáradságos munka után derült kedélyben sokáig élvezhesse,.a‘ megérdemelt nyugalmat s őrizze meg hűséges szeretetét iskolánk és volt kartársai iránt.