Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1931
„Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy Isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen". Babich Pál. Amikor megnyitottuk a most bezárult iskolai évet, tanár és diák egyformán híját érezte valaminek: nem ült a zöld asztal mellett az a férfiú, aki nélkül évtizedek óta el sem volt képzelhető intézetünk. A V. K. Miniszter úr szeptember 1-vel nyugalomba helyezte Babich Pál kartársunkat, tanári karunk legidősebb, legtekintélyesebb tagját. A bájos, hegyes-völgyes Dunántúlon, történelmi emlékekben gazdag helyen, Kismartonban született, történelmi jelentőségű évben : 1867. június hó 26-án, puritán szülőktől. Nem magyar szót ejtett ki először ajka, de jó szüleinek nagy gondja volt arra, hogy gyermekkorában tiszta magyar környezetben elsajátítsa a nemzet nyelvét. S a szülői útmutatás nyomán nemcsak nyelvben, hanem lélekben is igaz, hűséges magyarrá lett. Tehetsége nem maradhatott rejtve sokáig, kilépett a kis városka korlátái közül s legősibb szerzetesrendünk soproni iskolájában végezte középiskolai tanulmányait. Szorgalmas, kiváló tanuló volt, ékessége iskolájának. Egyetemi tanulmányainak elvégzése után elkanyarodott útja szülőföldjétől s az Alföldre vezette, egy kicsiny algimnáziumba (1894. szept. 1.), amely éppen akkor élte át az átalakulás forró pillanatait s amelynek éppen akkor nagy szüksége volt képzett, pályáját szerető, iskolájához ragaszkodó nemes munkásra. Nem méltányolhatjuk eléggé az elődök bölcs előrelátását, hogy a jeles fiatal tanárt meghívták ; áldjuk azt a meleg női szívet, amely őt Békéscsabához s intézetünkhöz fűzte elválhatatlanul. Tudást, munkakedvet, modern levegőt hozott magával s bőséges munkateret talált itt, mely igénybe vette fiatal erejét. Csakhamar gondozásába kerül a tanári és az ifjúsági könyvtár s az előbbit 7 évig (az 1895/96—1902/3. isk. évben) rendezte-fejlesztette nagy szeretettel s átköltöztette az új épületbe. Az ő erős vállára nehezedett egyik legnemesebb intézményünknek, az alumneum- nak megalapozása. Ugybuzgóságára, lelkiismeretességére, pontosságára, leleményére volt szükség, hogy ez intézmény terve életre keljen s minden zökkenés nélkül szolgálja az ifjúság nagy érdekeit. Másfél évtizedig (1898/99—1911/12.) vezette
