Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1928

5

szorosan összefügg a művész érdeklődése s megfigyelő készsége. Olvassuk el pl. Petőfinek A Kutyakaparó című leíró költeményét: mily pontosan figyelte meg a csárda belsejét, külsejét, környezetét. E készsége hatással van képzeletére, tehát a műalkotás egyik legfontosabb tényezőjére: képzelete főképen látási képzetekkel dolgozik, de milyen szárnyaló s mennyire változatos. Bámulattal kísérjük pl. A felhők, A szél, A virágok, Dalaim című remekeiben s leiró költészetében lendületét, páratlan csapongását. Hogy képzelete üde, termékeny, gazdag maradjon, uj meg uj benyomásokkal, élményekkel kell táplálnia. Ezért nincs Petőfinek s általában a művésznek egy helyen maradása, ezért kell folyton utazgatnia.

A művész az érzelem embere: a benyomásokat nemcsak elfogadja, izgatják is őt: kellemesek vagy kellemetlenek, tetszést vagy nem-tetszést váltanak ki belőle. Lelke nem simavízü tó, hanem mint a Petőfié folyton hábo- rog: a benyomások, élmények azonnal megindítják mélyében az érzelem hullámait. Érzelmessége gyakran olvad át hangulatokba, amelyeknek oly nagy szerepük van a műalkotásban. A művész érzelmességét vérmérséklete (temperamentuma) színezi vagyis az a sajátos mód, hogyan szokott lelke érzelmileg visszahatni az őt érő ingerekre, benyomásokra. Gondoljunk csak a. Petőfi és Arany között levő, nagyrészt épen vérmérsékletükön alapuló különbségre: Petőfi kolerikus, Arany melancholikus. A művész érzelmessége főleg az esztétikai és erkölcsi érzelmekre vonatkozik. Esztétikai hatást, művészi gyönyörködést csak az a művész kelthet, akiben fokozott mértékben megvan a készség az esztétikai tetszést kiváltó érzelmekre (összhang, arány, ritmus

.......). Ezekre is áll Horatiusnak a költő őszinteségére

v

onatkozó híres megállapítása: Si vis me flere, dolendum est primum ipri tibi (Ha azt akarod, hogy könnyekre fakadjak, előbb magadnak kell fájdalmat érezned). Az erkölcsi érzelmek nagy tömegéből itt csak a lángelmét jellemző magasfoku önbizalmat, önérzetet emeljük ki, amely értékének (tehetségének, erejének, kiválóságának, hivatott- ságának) erős tudatából fakad. Az önbizalom hevíti, hajtja, s ha válságok közé kerül, átlendíti azokon. Petőfi már 1843- ban megírta a Jövendölésben:

Dicső neve költő-fiadnak,

Anyám, soká, örökkön él .. .

A nagy költők érzelmessége a kritika iránt való túlságos érzékenységben is megnyilatkozik s e tekintetben elég lesz talán csak Petőfire és Arany Jánosra hivatkoznunk. Magyary-Kossa ezt épen oly nőies (feminin) tünetnek tartja, mint lágy, nem férfias arcvonásaikat (Shakspere, Byron, Schiller). Viszont férfias vonások, férfias fej- és koponya