Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1926

Hiszek egy Istenben,

Hiszek egy hazában,

Hiszek egy isteni örök igazságban,

Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen.

I.

Vidovszky Kálmán.

Az első félév lezárása alkalmával máskor örömtől ragyogott diákjaink szeme, az idén könnytől volt harmatos. E napon búcsúzott intézetünktől vallástanárunk, Vidovszky Kálmán, hogy átvegye a budapesti Luther-Otthon igazgatását, az országos cserkészellenőrző megbízott tisztét s a Magyar Cserkész szerkesztését. A veszteség fájó érzelmével gyűlt össze 1927. január 29.-én tornatermünkben kartárs, tanítvány, tisztelő, jóbarát, de fájdalmunkat enyhítette annak tudata, hogy ez a távozás tá- gabb munkakört, emelkedést jelent.

Vidovszky Kálmán ama tanárok közé tartozik, akik nemcsak tanítani, hanem nevelni is szeretnek. Nevelni az ifjúságot Isten tiszteletére, a haza szeretetére, a letiport nemzet érdekében kifejtendő áldozatos munkára. Hogy jól taníthasson, sokat tanult, sokat olvasott, sokat utazott. Járt Németországban, Svájcban, ott volt a koppenhágai cserkészolimpiászon; elvitte cserkészeinket a Bükkbe, a Bakonyba, Svájcba, hogy minél több lelki élményben legyen részük. Tanítását világos, egyszerű előadás s a szóbanforgó kérdésnek tervszerűen átgondolt és vezetett megbeszélése jellemezte. Nem akart ragyogni tudásával, hanem használni tanításával. Nevelő munkájában az ifjúság iránt érzett meleg szeretet vezérelte. E szeretet megnyerte számára tanítványai bizalmát s őszintén föltártuk előtte szívünket. Különösen nagy hatást ért el nevelő készsége cserkészeink között, akiket bámulatos tapintattal és sikerrel vezetett.

A cserkészetnek nagy nemzeti értékét korán fölismerte. Az oláhoktól való fölszabadulás után rövidesen kísérleteztünk a cserkészet átültetésével, majd őt kértem föl a csapat végleges megszervezésére. Szívvel-lélekkel fogott a munkához és nemsokára mintacsapat vált cserkészeinkből. Ahol megjelentek, mindenütt feltűnt fegyelmezettségük, ügyességük, igazi cserkész- mivoltuk. S milyen változatossá bírta tenni a cserkészotthonban töltött időt, mennyire kiismerte kis népe hajlamait, érdeklődését ! Tanfolyamokon, kirándulásokon, csapatösszejöveteleken foglalkoztatta őket s arra is volt gondja, hogy „képzett szakácsokat“ neveljen a nyári táborozásra.