Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1918
f 5 radása miatt tandíjmentességben senkit sem részesíthettünk. Minthogy ösztöndijalapjainkflegnagyobb része hadikölcsön-kötvényekben hever s igy nem kamatozott, az ösztöndíjakat az arra érdemes tanulóknak megítélte ugyan kormányzó-bizottságunk, de ki nem oszthatta. Az iskolai év fontosabb dátumai: augusztus 26—30. beiratkozás (helybeliek); 31. alakuló értekezlet, javító vizsgálatok; szeptember 1—5. beiratkozás; 6—7. különbözeti-, pótló- és magánt vizsgálatok; 9. az iskolai év megnyitása; október 10—november 15. alispánilag elrendelt szünet; nov. 15. all. osztály párhuzamosítása (az 1. szept. óta párh.); április 26. román megszállás; június 2—4. összefoglald ismétlések a Vili. o., jun. 15 —17. az I.—VII. o. tan. részére; jun. 21. az isk. év befejezése; jun. 6—7. VIII., 23—28, az I.—VII. o. t. magánvizsgálatai. 1919—20. A most lefolyt iskolai év örökké emlékezetes marad iskolánk történetében. Amit kezdete óta hónapról-hónapra, majd hétről-hétra vártunk, végre március 29-én bekövetkezett: városunkat elhagyták 1 az oláh csapatok s nemzeti hadseregünk katonái, a derék kecskemétiek vonultak be a qlaliás Rátvay Imre őrnagy vezetése alatt. Kevés ily boldog pillanatait életünkben: a bevonulás spontán, feledhetetlen ünnepe megszabadította lelkünket attól a gyötrő gondolattól, hogy végleg rabszijr^íj^s »diadalmi szekeréhez« csatol- a barbár balkáni nép s akkor dédelgetett iskolánk elvész a magyar kultúra számára, de a mi számunkra is, mer.L.j’em magyar iskolának egy percig sem lettünk volna tanaÄÄT Minthogy a románoknak fogadalmat nem tettünk s iskolánk derék intézői sem kértek tőlük államsegélyt, nélkülöznünk kellett összes állami illetményeinket. Főgimnáziumunk felügyelőjének s kormányzó-bizottságunk bölcs gondoskodása azonban megmentett bennünket az anyagi gondoktól s részben egyházunk 10.000 K-ás segélyének megnyerése, részben tandijemelés utján biztosította helyzetünket. Hálás elismerésünk illesse őket e sorokban is. Az oláhok belső ügyeinkbe keveset avatkoztak (oláh ünnepek alkalmával szünetet rendeltek el, irtzultálták nemzetiszinü kokárdás tanulóinkat), de épületünkben s fölszerelésünkben nagy károkat okoztak, amelyek ma meghaladják az egy miliő koronát. A hivatalos látogatást a V. K- M. ur 10,015/1920. sz, r. alapján dr. Lippay György szegedi tanker, kir. főigazgutó ur végezte május 14., 15. és részben 9-én s elismerését nyilvánította a tapasztaltak fölött. A fölszabadulást követő napokban nemcsak a magyar állam képviselője, hanem püspök urunk is sietett fölkeresni: május 26—28. napjain dr. Liedemann Frigyes kér. főjegyző, dr. Szigethy Lajos kér. tanügyi bizottsági elnök, dr. Scholtz Oszkár kér. jegyző urak kíséretében meglátogatta iskolánkat. Behatóan érdeklődött minden iránt, megjelent a tanítási órákon, megtekintette tönkretett épületünket, részt vett az ifjúságunktól tiszteletére rendezett ünnepen s a deprekáción. Tapasztalatait a látogatása végeztével tartott értekezleten beszélte meg velünk s nem egy értekas gondolatot
