Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1917

poig. isk. VI. o. tanulók. A küUíubözetin visszautasítottunk 5 tanulót. Magánvizsgálatra jelentkezett K''. kó Pál I., Elekes Lajos IV., Engel Katalin ' . Síi le r erenc VI j. püspöki, illetőleg miniszteri

engedéllyel: valamennyien felsőbb osztályba léphetlek.

A bemtkozás oug. 26—30 és szeptember 1—5. napjain folyt le. Az iskolai evet szer- ubcs 5-én nyitottuk meg, de a rendelkezésünkre bocsátóit id< lenes helyiségek rendbehozatala, bebútorozása miatt csak u-, : • 'nettük meg a tanítást. A megnyitó-ünnepen az igazgató beszedet intézett a növendékekhez, a valíástanár alkalmi imát mondott a tanári kar jegyzője felolvasta a fegyelmi szabályokat.

L Az iskolai év lefolyása Minthogy I. o. tanulóink száma ’óval ghaladta a 60-at, már a tanítás megkezdése előtt gondosomnak az osztály párhuzamosításáról. A tanítás rendes menetére arólag hatott a január hó 17-ig, illetőleg február 1-ig elrendelt szénvakáció, továbbá a 3 ízben tartott tanfolyamok, amelyekről az

I. fejezetben volt szó.

5. Vallás erkölcsi és fegyelmi állapot. Tanulóink vallásos érzületét gondosan ápoltuk. Ősszel és tavasszal tanárok vezetése mellett a rendes templomi istentiszteleteket látogatták, télen pedig a vallástanár, az igazgató, Schneider Mihály tanár, Szeberényi Gusztáv helyettes vallástanár és Zoltán Emil tábori lelkész tartottak számukra beszédeket az ifjúsági istentiszteleteken. A reformáció négyszázados évfordulóját a szokottnál nagyobb fénnyel ünnepeltük meg, hogy emlékezetessé tegyük tanulóink szívében azt a nagy szellemi mozgalmat, melyhez az újkor annyi áldása fűződik s mely el.törülhetlenül véste az emberi nem történelmébe Luther-nek és munkatársainak nevét. November hó 10 én és május 15-én depreká- ciót tartottunk. A 12 éves tanulók konfirmációi oktatásban részesültek s husvét másodnapján úrvacsorához járúltak. Az unitáriusok az evangélikus vallásórákon vettek részt. Más vallású tanulóink vallásos neveléséről hitoktatóik gondoskodtak lelkiismeretesen.

Hagyományainkhoz híven ügyeltünk ifjúságunk hazafias érzelmének ébrentartására. E célból tanítás közben s azon kívül is minden alkalmat igyekeztünk felhasználni s külön iskolai ünnepek keretében (március 15., hősök ünnepe) is szítottuk a magyar nemzeti érzést tanulóink lelkében.

Tanulóink magaviseletén meglátszott a háború destruktív hatása s az a körülmény, hogy 3 éven át 2—3 egymástól távol eső helyen kellett tanítanunk, óraközben folyton ide-oda vándorolnunk s így óraközi felügyeletet nem gyakorolhattunk. Különösen fájdalmasan érintett bennünket a Vili. osztály tanulóinak a felnőttek szolidaritását affektáló fegyelemsértése, mely 2 óráról való távolmaradásra indította őket néhány tanuló kivételével. Minthogy komolyan megbánták tettüket, dorgáló karunk a szeretet intésének engedelmeskedett. Ez egy eseten kívül az egész éven át nem volt komolyabb fegyelemsértés, intő, korholó, buzdító szavaink nem hangzottak el hiába: míg az I. félév végén a tanulók 27%-a szabályszerű, 1.65%-a