Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1916
miért tagadjam e komoly pillanatban: voltak közöttünk is ilyenek ; de íme, kartársaid nevében is vallomást teszek, hogy elvi magaslaton állottak azok s hogy pályafutásod nyomában sok érdem s egyéniségedben nem egy valódi emberi érték fakadt. A halál megszünteti egyik kezével a földi életet, a másikkal a túlvilági élet küszöbén lángra lobbantja a kegyelet tüzét s átvezetve rajta a szellemet, megtisztítja minden földi portól s annál ragyogóbbá teszi értékeit. Alakod is, ime, ez új fényben ragyogva lép a túlvilág ködébe s míg kedveseid a hűséges, gondos férjet és apát siratják, mi az érdemekben gazdag, pályáját nemes igyekezettel megfutott s kötelességét ereje megrokkanásán túl is híven teljesítő munkatársnak emlékét őrizzük lelkűnkben, ápoljuk az ifjúság szivében s fenntartjuk iskolánk történetében __“ * F őgimnáziumunk nagyérdemű halottjának temetése f. é. február hó 2-án történt az ev. kistemplomból, városunk közönségének nagy és megható részvéte mellett. Koporsója fölött egykori iskolatársa, dr. S,-eberényi Lajos Zs. ev. lelkész mondott mélyen megindító beszédet. Megjelentek gyászuk kifejezéséül a békési, gyulai, szarvasi főgimnáziumok tanári karainak képviselői s dr. Hazay-Sternsehuss János főtörzsorvos orvoskarával s a főgimnázium épületében elhelyezett katonai kórház küldöttségével elkísérte utolsó útjára.
