Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1916
BUKOVSZKY JÁNOS. 1859—1917. Ez év január 31.-én súlyos veszteség érte főgimnáziumunkat: váratlanul elhunyt volt igazgatója, Bukovszky János ur, aki egy emberöltőn át, 1884. óta szakadatlanul intézetünknél működött. Vele sírba szállott utolsó tagja iskolánk régi tanár- generációjának, mely nehéz viszonyok között, kicsiny keretekben bár, meg nem lankadó hűséggel szolgálta itt a magyar középoktatás szent ügyét s fontos szolgálatokat tett ama mozgalomnak, melynek koronája iskolánk teljessé fejlesztése, modern épülettel való ellátása volt. A magyar középiskola ez érdemes munkása 1859. október hó 8-án született a zólyommegyei Radványban. Elemi iskoláit szülőhelyén, az algimnáziumot Besztercebányán, a felsőbb osztályokat a Selmecbányái cv. liceumban végezte. Komoly, szerény, szorgalmas ifjú s igen jó tanuló volt. Az érettségi letétele után a budapesti tudomány-egyetemre ment, hol matematikai és fizikai előadásokat hallgatott s középiskolai tanárnak készült. Pályaválasztására hatással volt anyai nagybátyja, Zor- kóczy Sámuel, a pozsonyi ev. líceum tanára s később igazgatója. Oklevelét 1883-ban, Budapesten szerezte meg a mennyiségtanból és a természettanból. Egy évi nevelősködés után elfogadta a békéscsabai algimnázium meghívását sitt 1884,85-ben helyettes, 1885. szeptember I. óta rendes tanárként működött- Horváth János nyugalomba vonulásakor (1894.) ő lett az intézet igazgatója s e tisztét 1916. július 19-éig viselte. Bukovszky János egyéniségének legjellemzőbb vonása a munkaszeretet. A munka volt az ő közege; csak állandóan dolgozva érezte jól magát s emiatt ritkán távozott munkaköréből a nagy vakációkban is. Feltűnés nélkül, zajtalanul szeretett dolgozni, de ami tiszte volt, azzal teljes lélekkel-erővel foglalkozott. Teendőinek elvégzésében gondosság s az aprólékosságig menő pontosság, minden cselekedetében a rend l*
