Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1914
8 állta helyét a golyózáporban, első volt a küzdők közt. . . tán’ ép ezért lett első a hősi halált haltak között is. Mert ő nemcsak hirdette nagy lelkesedéssel a kötelességtudást, hazaszeretetei és önfeláldozást, hanem életének minden szaka ideális, nemes gondolkozásának megvalósulása volt. Szerette az életet, hisz’ volt is miért élnie, de — és igazi értékét ép ez bizonyitja — megértette azt is, hogy ha magasabb érdek Jgy kivánja, le kell mondania mindenről, az életről is. O lemondott. Feláldozta nagyon értékes, nagyon boldog életét. Legyen áldott hős emléke! Egy Gora nevű majorban temették el tiszttársai. Ott nyugszik idegen földben; talán már jeltelen rég’ sirja is? Hevenyészett keresztfáját rég’ eltaposhatta e borzalmas háború kegyeletet nem ismerő áradata. De minden sírkőnél állandóbb az a fájó emlék, amelyet itt hagyott mi nékünk. Itt sokáig fog élni: kartársai, jóbarátai, szerető tanítványai, minden ismerőse, rokonai és felejteni nem tudó fiatal özvegye lelkében. Meg annak az édes kis babának, a kis Adinkának pici szivében, akit december 9-én már nem üdvözölhetett ez életbe való lépésekor édes jó apja, a gorai major jeltelen sirjának csendes lakója . . . Vibovszky Kaimén.
