Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1914
XI. Önképzőkör. A körülöttünk folyó nagy küzdelem dicsőségének egy-egy sugara szerény körünkre is veti ragyogását. A hősök egész sorát állíthatnék össze volt tagjaink közül, kikre mindig büszkeséggel fogunk gondolni, mint dr. Lautner Jánosra, egykori lelkes titkárunkra, aki annyi szép reményt vitt magával korai sírjába. S beszámolónk elejére tisztelettel Írunk egy másik nevet, a Gyónt (Achim) Gézáét: a világrenditő küzdelem legkimagaslóbb magyar költője önképzőkörünkben kezdte szárnypróbálgatását, itt aratta első sikereit. Hogy ki (lyoni Géza, arról ma már hazánkban nem szükséges bővebben szólani. Oly maradandó hatást egy költőnk müvei sem gyakorolnak e küzdelemmel s dicsőséggel teljes időkben, mint az ő költeményei, amelyek a csaták véres zivatarában s a. przemysli első és második ostrom pokoli hangversenyében hol zord fenséggel, szilajsággal, hol csodálatos, a népköltészetet jellemző iideséggel fakadtak szivében. A Petőfi lelke, a Csak egy éjszakára, a Levél nyugatra cimiiek s nem egy társuk abszolút értékű müvekként vonultak be immár irodalmunkba s az ő przemysli kötete, mint más helyen mondottuk, „a világháború dokumentumai közé sorozva uj, ragyogó fénnyel fogja kürülözönölni a páratlan hősiességgel és lelkesedéssel előre törő magyar nemzeti szellemet.“ Mily nagy veszteség napjainkra, hogy a mi Gyóni Gézánk a przemysli erősség elvesztése alkalmával orosz fogságba került s igy lantja épen e heves napokban elnémult számunkra. Erős a hitünk azonban, hogy a költő a fogságban uj benyomásokkal gazdagodva visszatérése után újabb kincsekkel fogja gazdagítani irodalmunkat. Önképzőkörünk tagjai már a kötet megjelenése előtt abban a helyzetben voltak, hogy egykori lelkes titkárunk, a költő
