Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1913
8 még érdekesebbé teszik romjaikkal a város képét. Ugyanazt mondhatnék arról a nehány dtiledező bástyáról is, melyeknek megviselt kövei bizonyosan sok ádáz ostromnak ellen tudtak állni, csak az idővel nem bírnak; ez lassan, de könyörtelen biztossággal öli meg a dicsőséges múlt emlékeit. A város falain kívül egy csomó gyártelep s nehány középület vonja magára még figyelmünket, melyek mögött a Bárcaság hegykoszorúval övezte zöld térségén pihen meg az Alföld látásához szokott szemünk. Bezzeg nincs tisztásnak még csak nyoma sem az ellenkező oldalon, ahol a Brassói havasok sok helyt még hóval borított csúcsai, erdőkkel fedett lejtői fedik el előlünk a kilátást. A csúcsok felett, mint legtekintélyesebb, büszkén uralkodik a Bucsecs és a Csukás. Ezeken túl van Románia. Az a tudat, hogy az ország határánál vagyunk, aztán meg a megrongált Árpád-emlék látása, mely csonkán meredezik az ég felé a Cenk tetején, alkalmas arra, hogy hazafiúi érzésünket felébressze, mely a Szózat és Himnusz lelkes, szívből jövő eléneklésében tör ki belőlünk. Aztán még egy pillantás a havasokra, Brassóra s lassan ereszkedünk alá. Útközben betérünk a Cenken levő kis vendéglőbe egy kis tízóraira, amelyet a fárasztó út után senki sem vet meg. A lejövetel persze sokkal könnyebben megy. Van idő dalolászni, tréfálni s olykor-olykor még egy kis szaladást is rendezni lefelé. Ez ugyan nem valami épületes ötlet, mert könnyen úgy járhatunk, mint az egyik kis turista, aki az imént nem tudott megállni s beleszaladt egy nedves árokba, a kiránduló-csapat óriási mulatságára. Egyéb incidens nem is zavarta cenki útunkat. Éppen vége van a pünkösdi istentiszteletnek, mire leérünk a Feketetemplomhoz. Míg a tömeg kivonúl, addig Honterusz János szobrában gyönyörködünk, melyet ott állítottak fel a templom mellett, melyben a nagy reformátor hirdette az evangéliumot. Még zúg a hatalmas orgona (úgy mondják, ez az ország legnagyobb orgonája), midőn belépünk a legrégibb evang. templomba. Gótikus oszlopairól több mint 500 év emléke néz reánk. Ott van Mátyás király címere, melyet ő maga ajándékozott a templomnak, egy csomó sok százéves faragott kép s több
