Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1912

litikai események. — Pedig egész más az izgalom rugója. Ha háború lesz, nem lehet kirándulás. Pedig már azt is kiszámítottuk, hogy hány óra múlva indulunk. Nem csoda, ha fanatikus békepárti minden diákunk. — Hiszen egész komoly alapja van az aggodalomnak. Négy nap múlva indulnunk kellene s még azt sem tudjuk biztosan, hogy nem marad-e el teljesen az út.

Végre békésebb hírek! A keddi „Az Est“ már tele van örömhírrel, békés tudósítással. Tehát megyünk. Leírhatatlan az öröm, amidőn tudatjuk az ifjúsággal 7-én, hogy a tanári kar megengedi az elindulást. — Csak most van igazi láz, izgalom. Már csütörtökön bepakkolják az útra szükséges holmikat, hogy valami itthon ne maradjon. Előre megtárgyaljuk az egész útat, boldogan, kacagva, csak olykor szomorodunk el, ha a teljesen beborult vigasztalan égboltra nézünk, melyből rendületlenül húl az apró hideg permet. Még csak az kell, hogy hideg s eső legyen! De sok akadálya van útunknak!

Reánk köszönt a várva várt május 10-dike, hűvösen, felhősen, szomorúan. De nekünk ez mindegy. Boldogságunkat, örömünket nem tudja a köd se megbénítani. Még két óra az iskolában, aztán tetőpontra hág az izgalom. Csak sietve tudunk ebédelni, mert 11 órára kint kell lennünk az állomáson.

Hátzsákos, útrakész diákok sietnek az Andrássy-úton. Első akar lenni mindegyik. Nem is hiányzik tizenegyre egy sem. Ott van mind a 41 diák (négyet: Stern Dezső

11. o. t., Karleesik János, Zvarínyi Miklós III. o. t. és Danielisz János IV. o. tanúlót ingyen viszünk) s a három vezetőtanár. Micsoda boldogság a kirándulók arcán, micsoda szomorúság a bennünket kikísérő diákok szemében ! — A szülők egyrészt örülve gyermekeik boldogságán, másrészt meg aggódva értük — hisz’ egyik-másik lúrkó még a szomszédban sem volt anyja nélkül, — még az utolsó utasításokkal látják el útrakész fiaikat. Most előáll a szegedi vonat. Pompás 80 üléses Pullmann-kocsi van a végén. Ez a miénk! Hiába a M. Á. V. mindig nagyon figyelmes a kiránduló diákokkal szemben! Előbb 20 liter kristályvizet, aztán 41 diákot raktározunk be. — Egyszerre felhangzik a kalauz sípja, a vonatvezető jel5