Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1912
I. Kirándulás a tengerre. (Fiume, Abbázia, Pola, Brioni.) Utazás elméletben. Bizony mi már husvét óta utaztunk, de csak — elméletben. Mikor hazajöttünk öt napos utunkról s alig győztük beszélni, hogy mi mindent láttunk, milyen jól mulattunk, mennyit élveztünk — akárhányan kérdezték csodálkozva: hogy lehetett ennyit megnézni oly rövid időn belül s hogy lehetett olyan kellemesen s kényelmesen megtenni ezt az utat oly kevés költséggel ? — De hát épen azért volt szükség az „elméletben“ való utazásra, hogy azt a nehány napot kellemesen, tanulságosan és olcsón tölthessük el. Hogy mi az a theoretikus út, az a vezető tanárok titka (vagy ha tetszik kötelessége). De semmiesetre sem olyan nagy titok, melyet hét pecséttel őriznek s melynek elárulásáért félnem kellene a meglincseléstől. Mert én most fel akarom tárni a nagy titkot s végig akarom vezetni olvasóimat ezen az úton is, persze sokkal rövidebb idő alatt, mint amilyen alatt mi jártuk végig kirándulásunk e rögösebb ösvényét. Akkor indultunk el az elméleti kirándulásra, amidőn tanári karunk elhatározta, hogy az Adriára küldi ez idén az erre vállalkozó tanúló ifjúságot, akiknek vezetését s az út rendezését Lciurovics Ferenc, Lautncr János dr. és Vidovszky Kálmán tanárokra bízta. Mi nemsokára összejöttünk s Laurovics Ferenc vezetése mellett azonnal el is indultunk a kirándulásra. Menetrend, Baedecker, térképek voltak útitársaink. Felkutattuk a nekünk legalkalmasabb vasútakat, melyeken eljutottunk Fiúméig. Itt rengeteg látni í*
