Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1912

16

(itt úgylátszik az üdülők egy kedves meghitt családi kört alkotnak), eloszlatja álmosságunkat, bátrabbakká teszi diákjainkat. Hát még amikor hozzák a pompás habos kakaót, kuglófot, tortát, narancsot! Igazán urasan ellátott vendégek vagyunk. A pusztítás persze kétségbeejtő, amit jóétvágyú diákjaink rendeznek, de a kedves háziasszony másként gondolkodik, neki csak derűltebb lesz az arca, amint látja, mint ürülnek ki villámgyorsan a megrakott tálak. Ozsonna után még rengeteg levelező-lapot is kapunk, mely a festőién szép Hermitaget ábrázolja s míg azt mind megírjuk, azalatt jóformán el is felejtjük fáradtságunkat. A szomszédos szalonban ezalatt egy-két diákunk valóságos kis hangversenyt rendez a vendégek kérésére, akik hálásan tapsolnak minden zongora és énekszám után. Diákjaink meg boldogok, hogy legalább valamit tudnak nyújtani azért a sok kitüntető kedvességért. Nagyon bájos, sokáig élő emléket viszünk el az itt töltött időről.

Hálás köszönetnyilvánítás s szívből fakadó éljenzés közt búcsúzunk kedves vendéglátónktól. Elállt az eső. Tán érdemes lesz még egyet sétálni Lovrana felé. Hisz itt olyan szép az út. Egyik oldalon buja növényzet, balra meg a hullámzó tenger gyönyörködtetnek. Ahogy lenézünk a magas partról, elragad a tajtékos hullámnak sziklák közt való nagyszerű bújkálása. Elnéznénk itt estig e pompás hullámverést, de tovább kell mennünk. „Nézd csak, két rák!“ — Valóban ott egy szikla tövében két hatalmas tengeri rák verekszik. Micsoda mulatság! Itt meg le lehet menni a sziklákhoz. Egyszerre ott ugrál az egész csapat a tengerből kiálló köveken. Az egyik kagylót szed, a másik vizet merít, a harmadik nem győz eleget köhögni és köpködni, mert megkóstolta a tengervizet s nagyon rossznak találta. Kár, hogy újra elkezd esni az eső. Hanem most már nem tréfál, szaporán húl reánk, felzavarva bennünket a legközelebbi villamos megállóhoz, ahol bokrok alá rejtőzve, várjuk a móló felé vivő kocsit.

Szerencse, hogy iít nem ismerik a „megtelt“ rendszert, mert különben a fél csapat lenn maradt volna. így azonban, ha összepréselve is, de legalább mind fenn vagyunk a villamoson, mely nehány pete múlva a mólónál ontja ki magából a megázott csabai diákokat. Míg a fiumei