Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1911
r Fest László. 1881—1912. Megdöbbentően váratlanul súlyos gyász érte intézetünket január 5-én, midőn egyik hü munkatársunk, Fest László, látszólag könnyű betegséggel bajlódva, hirtelen kiszenvedett. Temetése január 7-én délután 3 órakor történt a főgimnázium udvaráról, hol rendkívül nagyszámú gyászoló közönség jelent meg, hogy utolsó útján elkísérje a jó tanárt és a hű barátot. Az egyházi szertartás után dr. Sailer Vilmos felügyelő búcsúztatta el őt a főgimnáziumi bizottság nevében, künn a temetőben pedig dr. Rell Lajos a kartársak, Matos Jenő a tanuló ifjúság nevében mondottak búcsúbeszédet. Fest László időnap előtti távozásával nagy veszteség érte főgimnáziumunkat, hiszen ifjú erejétől, lelkesedésétől igen sokat várhattunk. Benne nemcsak komoly készültség, igyekezet s pályájának megbecsülése élt, hanem az ifjúság őszinte szeretetének tüze is lobogott. Amellett megértő, alkalmazkodó volt kollégának, hű és megbízható barátnak. Szavával s tetteivel egyaránt munkálta a tanári karban azt az egyetértést, mely nélkül egyetlenegy tanítótestület sem képes megteremteni az ifjú lelkekben az ismeretközlés s a jellemfejlesztés alapjáúl szolgáló harmóniát. Fest László azonban az intézet falain kívül is becsülettel megállotta helyét. Önérzetes jellemével, játszi szellemességével, a társadalmi érintkezés e két fontos tényezőjével, nem csupán önmagának szerzett sok hü barátot; egyéni értéke minden törtetéstől menten, észrevétlenül is kiváltotta a társadalomból s öregbítette a megbecsülést ama testület iránt, amelyhez tartozott. S midőn a családi élet páratlan boldogságától meg- acélozódott erővel törhetett volna előre, amikor a tettek
