Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1911
14 mikor a „csúnya nemzetet“, az oláhokat emlegeti, akik az ő gondosan ápolt útjairól a sok költséggel beállított padokat gyakran bedobják a Körösbe. Roppant gyűlöli e barbárságot. Ellenben dagad a keble, mikor a barlangról (melynek ő a gondnoka) s a szép hegyi utakról beszél, melyek mind az ő ügyességét, buzgalmát s szeretetét dicsérik. Ki hinné, hogy tényleg ezé az öreg svábé az érdem, hogy Zichy-barlang s környéke olyan szépen gondozott!? Hosszasan elhallgatom nehézkes, töredező beszédét, bámulom egyszerű, természetes gondolkozását, a természet iránt való nagy szeretetét. Ebéd után még találkozunk vele. Még élvezzük egy ideig a meleg napfényt, pompás kilátást, aztán összegyűjtve csapatunkat, ebédhez látunk, hogy kora délután elindulhassunk Rév felé. A gondos, figyelmes vendéglős aggódva figyeli, vájjon meg vagyunk-e elégedve az ebéddel, melyet felesége nagy gonddal készített számunkra. Boldog, hogy jóízűen esznek a diákok. Mig ebéd után összeszedelődzködik a csapat, azalatt számlánkat egyenlítjük ki: a vacsoráért 1 K-t, az éjjeli szállásért ugyanannyit, a reggeliért 40 fillért, az ebédért 1 K 60 fillért, a barlang megtekintéséért 50 fillért fizettünk egy-egy ember után. Tekintve, hogy mindenütt meleg figyelmet,szerető igyekezetét találtunk s hogy kedvünkért semmit sem mulasztottak el megtenni: érthető, ha igazán melegen búcsúzunk el kedves házigazdánktól. A csapat is hangos éljenzéssel hagyja el a helyet, amelyhez életünk egy felejthetetlen kedves napja fűződik. Most újra Johan bácsi veszi át a vezetést. Meredek, olykor igen nehéz hegyi úton visz bennünket Rév felé egy magas hegy ormára, ahonnan még egy pillantást vethettünk a csodálatos szép vidékre. Szép kilátónál vagyunk. Hamarosan elfelejtjük a fáradtságot, hőséget s minden pillantásunk egy-egy fájó búcsú a fenséges Körös völgyétől, erdős hegyektől, meredek szikláktól. Még egy búcsúzó üdvkiáltás, aztán csapatunk hosszú rajvonalban ereszkedik le a völgybe. Lefelé menet egy kis kitéréssel eljutunk egy hatalmas rablóbarlanghoz. (Devencze barlang.) Óriási üreg, melyben szinte elvész az 50 diák. A tágas bejáraton át beözönlő napsugár is csak félig tudja bevilágítani a sötét sziklafalakat. A földön szanaszét hatalmas szikladarabok hevernek. Ezek lehettek a zsiványok bútorai s ha kellett, ezekből raktak védőfalat. Képzeletünk hamar benépesíti e helyet a romantikus világ marcona alakjaival. Páfránnyal díszített kalapjainkat fantasztikus, toldíszes betyársüvegnek gondoljuk,
