Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1909

- 24

a délelőtt még nem látott helyeket. Pompás, rendben tartott gyalogutak vezetnek egymás felett a hegyoldalakon. Sétánk közben felkerestük a Rabló barlangot is. Mintegy 60 méter magasságban, hatalmas üreg tátong előttünk: a barlang bejárata. Füsttől fekete falai, — talán az egykor itt tanyázott rablók nyomai, — s a felülről csepegő víz, éppen nem keltenek kellemes benyomást. Qertyavilág fénye mellett próbálunk behatolni a barlang belsejébe, de nem messze jutunk. A tágas előcsarnokból vezető szűk, nyirkos folyosók csakhamar visszatérésre késztetnek. Semmi kedvünk hozzá, hogy a állítólag Me- hádiáig vezető folyosók egyikén vagy másikán végig menjünk. A nap még hátralevő részét mind sétálással töltöttük el, s olyan szerencsések voltak tanulóink, hogy növény- és bogárgyűjtés közben ráakadtak e vidék s egyszersmind az ország faunájának két igen jellemző állatfajára, a pannoniai gyíkra és a homoki viperára.

Időközben a nap mind alább hanyatlott a nyugati hegysor mögött, intő jel nekünk arra, hogy ideje lesz visszatérni, ha még egyszer élvezni akarjuk a katona-zenét. Visszatérünk tehát a fürdő-telepre, s újra letelepszünk a reggel is használt padokra s élvezettel hallgatjuk a zenekar játékát. A koronként diákjaink részéről felhangzó taps a magyar számok jutalma

Lassankint ránk esteledik, s mi vacsoránkat elköltendő, bevonulunk az étkező-terembe. A vacsora végeztével felkerekedünk, s a társaság egy része még egyszer végigjárja a villám- fényben úszó parkot, hogy mintegy búcsút véve, még egyszer megrögzitse emlékezetében e gyönyörű helyet; a másik rész pedig bevonul a gyógyterembe, ahol a zongora hangjai mellett dalra gyújt egy egy jobbhangú fiú, nem kis örömére az ugyan csekélyszámú, de érdeklődő közönségnek.

A másnapi koránkelés kilátása zavar meg élvezetünkben. Haza megyünk tehát a Ferenc-udvar második emeletén lévő hálóhelyeinkre, s kettesével, hármasával egy-egy szobában, álomra hajtjuk fejünket.

Reggel 4 órakor felköltenek bennünket, s mi gyorsan ösz- szeszedelőzködve, megreggelizünk, azután pedig útnak indulunk ; még egyszer végig hordozzuk tekintetünket a most már ismerős, annyi élvezetet nyújtott helyeken, s gyorsan nekivágunk az országúinak, hogy idejében elérhessük a vonatot. Hét óra körül megindúl vonatunk s gyorsan keresztül halad a szép, de a látottak benyomása alatt most már fel se tűnő vidéken; egy