Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1909
15 meredek sziklafalak szegélyezik az utat mindkét felől, erdőbori- totta tetejükkel gyönyörködtetve a szemet. Majd alább, amint tova halad hajónk, beljebbb húzódnak a parti hegyek, szélesebb teret engedve a Duna medrének s hajónk kiköt Drenkova mellett a balparton. Elhagyva Drenkovát, már messziről hallani a Duna vizének zúgását. Tajtékzó hullámok, örvénylő forgatagok jelzik a viz fenekéről felemelkedő sziklapadok helyeit, melyeket ugyan a szabályozás alkalmával jórészt eltávolítottak, de a hajó most is csak az úszó bójákkal kijelölt utón haladhat előre, hogy elkerülje a bajt. A Kozla és Dojka nevezetű helyeken haladtunk át. Majd valamivel alább még nagyobb örvénylőzúgás, még nagyobb a fehérlő habok tajtékzása : az Izlás és a Tachtalia zuhatagjai. Ezek a zuhatagok tették lehetetlenné kis viz idején a hajózást, valamint odább a Grében-hegy vizbenyúló csúcsa, mely az előbb még 1 Km.-nyi medret 440, kis vízálláskor 220 m. re szűkítette. A szabályozásnak sikerült nagy fáradtsággal és költséggel a zuhatagoknál 60 m. széles és a 0 pont alatt 2 m. mély, többnyire robbantásokkal végzett csatorna előállításával biztosítani a hajók veszélynélküli áthatolását; mig a Grébennél a hajózás akadálya főképp abból állott, hogy a 440 m.-re szoruló meder a hegy mögött hirtelen nagyon kiszélesedik, a viz tehát, különösen magas vízálláskor, hirtelen bukással rohan a mederbe, olyan veszélyes örvénylést okozva a hegy lábánál elterülő 30 m. rés mélységben, melyet a viz forgatagja évezre deken át vájt, hogy az áthatolás, különösen felfelé, teljesen lehetetlen volt. Most már segítve van ezen is, a szabályozás a hegy csúcsának mintegy 150 in.-es levágásával és szorítógát alkalmazásával egyenlítette ki a viz bukását, s a hajók ma akadályta'anúl közlekedhetnek. Elképzelhetni, micsoda erőfe. szitésre, az emberi találékonyság miféle eszközeire volt szükség, hogy ezeket a vészes helyeket akadálytalanná tegyék. Grébent elhagyva, elhaladunk Szvínica magyar község mellett s valamivel alább a Trikule nevű, a XVI. században épült török őrház hármas tornya látható romokban, de meglehetős épen, közvetlen a Dunapartján. Időközben megered az eső s szembe fúj a Kazán felől a készülő vihar szele, megrontva a vidék szemlélete nyújtotta élvezetet. De azért kitartunk a fedélzeten, ahol a hajó másodkapitánya szives a szemlélhe- tőkről magyarázatot tartani a köréje sereglő fiuknak. Ez alatt elhaladunk az aldunai hajózási akadályok egyik legveszedelme
