Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1909

13 a szem ellát, mindenütt viz és viz. Ilyenkor támadhat csak igazi fogalma az embernek arról, hogy milyen jelentősége lehet egy folyónak népek, nemzetek sorsára, életére. És micsoda tényező egy hatalmas folyó a nemzetek gazdasági harcában, biztosítva az olcsó víziutat. És ilyenkor tudjuk méltányolni világraszóló zsenik gondolatait, mellyel megelőzve korukat, nemzetüket a boldogulás biztosabb útjára igyekeznek terelni.

A félórai időt, mely a hajó indulásáig tartott, részint avval töltöttük el, hogy alaposan szemügyre vettük a Duna gőzhajózási társaság Karl-Ludwig nevű hajóját, részben pedig a hajón utazó közönség felett tartottunk szemlét. A vegyes társaságban, mely a hajó harmadosztályú fedélzetét és helyiségeit megtöltötte, a szomszédos országok népei mind képviselve voltak. Török, bolgár, szerb, román, német férfiak, asszonyok, gyermekek nemzeti viseletűkben, tarka összevissza-ságban csoportosulnak. Sok a tipikus alak. Különösen egy idősebb török kötötte le tanulóink figyelmet. Pokoli nyugalommal ült a fedélzeten, törökösen maga alá szedve lábait. Nem törődött semmivel, csak bámult maga elé s szívta egymásután a cigarettát. Ott lehetett felőle a Duna, később a Kazán szoros festői panorámájával, rá se nézett. Csak mikor a fényképező-masinát szedte elő egyik-másik fiú, vonult be nagydühösen és morogva a hajó belsejébe. Hiába kisérlet- ték meg odalent, nem sikerült. Ha lent akarták reá szegezni a masinát, feljött, ha fent akarták, lement; sehogyse sikerült lekapni.

Pont 10 órakor eloldják a hajó sodronyköteleit s lassan, méltóságosan megindulunk lefelé. Jobbról a lankás, de kopár szerbiai hegyek, balról, a magyar oldalon, meredek hegyek kisérik a Dunát, alig hagyva annyi helyet, hogy a part mentén keskeny országutat építhettek. Alig haladunk előre, két ágra szakad a folyó és körülfogja a Kisiljevó- vagy osztrovói szigetet. A szigetet természetesen a folyó alkotta a magával hozott törmelékből, iszapból, amelyet itt, szélesen elterülvén, meglassu- dott vize nem birt magával cipelni. A 7 km. hosszú s vagy 3 km.-nyi széles sziget Szerbiához tartozik. Sok hasznát ugyan nem veszi, mert most is, hogy a Duna vize áradásban volt, az egész szigetből csak a bokrok és fák látszanak ki, csaknem koronáig merülve a vízbe. Hajónk csakhamar balról elhagyja a szigetet s kiköt a szerb parton, Qradistyénél. Régi község, mely már a rómaiak idejében fennállott, a régi vár nyomai állítólag még ma is láthatók. A parton szerb csendőrőrök és pénzügyőrök várják a kikötést s a kiszálló csekély számú utasokat és