Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1908
tanfolyamokra, azután a XVIII. században az ev. és ref. iskolákban érvényesülő hazai történet és földrajz tanítására és oly tanférfiakra, mint id. Tsétsi és Apácai Cseri János, hivatkozni. Még az erdélyi szászoknál is találkozunk a német nyelven kívül a magyar nyelv ápolásával, mint pl. Besztercén Schaller (1754.) és Brassóban Müller Jakab Aurél igazgató idejében (1782.). Ha ennél még sokkal többet várnánk ezen időben, azon hibába esnénk, hogy a múltat, melynek szelleme ezen tekintetben — nem csak nálunk, de az egész világon — más volt, modern mérték szerint ítéljük meg és így természetesen igazságtalanok lennénk. A kornak a maitól elütő szelleme bizonyára még akkor is magával ragadta volna a magyar paedagogiát, ha nevelésügyünk önállóan is fejlődött volna. Ami pedig a magyar nevelésügy önálló fejlődését illeti, nem szabad elfelejteni, hogy a kulturközösség, a hatalmasabb külföldi paedagogiai mozgalmak befolyása elől menekülni a múltban alig lehetett volna. A nemzetek kölcsönhatása és bizonyos eszmékben és irányzatokban való megegyezése bizonyos nagyobb területeken (mint pl. Európában) meg volt és ma is megvan. Hogy ebben a kulturmunkában a magyar a múltban (s így a mi három századunkban is) inkább csak befogadó volt, ebben a kölcsönhatásban receptív szerepet játszott, az szintén megérthető. Hiszen a török ellen és a hatalom elnyomási kísérleteivel szemben vívott állandó harcok közepette, az iskolák bizonytalan helyzetében, a folytonos üldözések, lefoglalások s a tanárok gyakori száműzése idejében a paedagogia önálló fejlődése lehetetlenség volt.123 Azért örülhetünk, hogy hazánk ezen akadályok ellenére legalább a nyugati fejlődés mögött teljesen el nem maradt, hanem — amint iskoláink története is mutatja — a nyugati paedagogiai fejlődéssel és civilizációval állandó összeköttetésben maradt. Ez pedig épen a külföldi iskolalátogatásnak volt az érdeme. Épen ezért azt kell mondanunk, hogy tanulóifjúságunk százados külföldi iskolalátogatása hazánk nevelésügyének és kultúrájának javára szolgált. Az adott viszonyok közt egyenesen azt eredményezte, hogy hazánk a nyugattal és kultúrájával a legélénkebb érintkezésben maradt. Így aztán akkor, mikor kedvezőbb körülmények közé került, meg voltak adva a feltételek arra, hogy ráléphessen az önálló nemzeti haladás útjára. Dr. DAXER GYÖRGY. 98 423 Molnár A. i. m. 25. 1.
