Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1908
105 A friss hegyi levegő azonban nemcsak tüdőnkre volt jó hatással, de éreztük, hogy étvágyunkat is fokozza és minthogy szinte beleéltük magunkat a turista életbe, első gondunk volt felkeresni a „Turista“ házat, ahol a számunkra előre megrendelt ebéd (1 személy 1 60 K) már készen volt. Úgy emlékszem, hogy az Ízletes ebédhez nem kellett senkinek sem jó étvágyat kívánni, mert gyors egymásutánban elfogyott minden az utolsó morzsáig. Ebéd után gyalog elmentünk a tarpataki vízeséshez és innen Ó-Tátrafüredre. Vezetőnk a fehér szín. A vízesésig könnyen tettük meg a különben jól gondozott utat. A tarpataki vízesések ritka szép látványt nyújtanak! A magasból alázuhanó és szikla köveken megtört víz permetező módjára messze szórja harmatát a körülötte levő növényzetre, u. m. páfrányra, harangvirágra, áfonyabokrokra stb.; a fák lombja az alázuhanó víztömegtől okozta szellőben ide-oda hajlongva kellemes suttogással tölti be a levegőt, a fák árnyékában pedig zöld és azúrkék színben elég mély medencékben csendesen pihen meg a kristálytiszta víz, hogy némi nyugalom után tovább folytassa útját. Délután Ú25 óra lehetett, midőn ezen összhangzó tájék szépségétől elragadtatva tovább indúltunk Ó-Tátrafüredre, éjjeli pihenő helyünkre. Egy kellemetlen körülmény, illetve véletlen azonban mindinkább aggodalommal töltötte el lelkünket. Miután ugyanis rendes htunkról letértünk abban a hitben, hogy ugyancsak fehér színt követve, hamarább érünk éjjeli szállásunkra: észrevettük, hogy bizony a hosszabbik és egyúttal a rosszabb útat választottuk. Az éj mindinkább feketébb leplet borított reánk, az erdő sűrűjében és sötétségében az útat jelző színeket nem láthattuk és nincs mit tagadni, mindjobban félni kezdtünk. Mit csináljunk? Toldi módjára zsombékra hajtsuk-e fejünket, vagy őrtüzet gyújtva ügyeljünk egymásra? Nem volt rá szükség, mert őrködött felettünk az, akinek akarata nélkül egy hajszál sem görbül meg. Az isteni Gondviselés volt a legjobb vezetőnk és miután a messze távolban gyenge fényt vettünk észre, lelkünk reménye éledni kezdett, lépéseinket meggyorsítottuk és végre fáradságos gyaloglás után este 7:>9-kor magunk előtt láttuk a villanyfényben úszó Ó-Tátrafüredet.
