Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1905

Adatok, főgimnáziumunk, 1905 6 évi történetéhez.

Intézetünk^ lefolyt iskolai évben hat Ízben gyászolt

Váratlanul s annál fájdalmasabban érintett bennünket bányakerületünk apostoli lelkű főpásztorának, Bachát Dániel püspökünknek, április hó 13-án bekövetkezett halála.

Feltárult emlékezetünkben a múlt évi október hó 4-én végbement beiktatási ünnepélye s újból láttuk a szeretetnek és bizalomnak ama megnyilatkozását, amellyel körülvétetett és újból hallottuk nemes szivéből fakadó szelíd beszédjét, amely tanúságot tett arról, hogy főpásztori méltóságában is csak az marad, aki volt: hazájának, egyházának hű és munkás fia, aki csak a szeretet fegyverét ismeri s minden embertársában testvérét látja; azután azt az ígéretét, hogy egyházának minden intézményét felkarolja s annak érdekét tőle telhetőleg előmozdítja.

Áldásos működését azonban csak igen rövid ideig folytathatta, az Úr csakhamar magához szólította hűséges szolgáját.

Április hó 16-án végbemen temetésén is láttuk, menynyire nagyrabecsülték és szerették, akik ismerték.

Emlékét kegyelettel fogjuk megőrizni.

November hó 21-én rövid szenvendés után elhunyt Ursziny Dezső, nyug. miniszteri titkár, a főgimnáziumi bizottságnak érdemes tagja, akit mindnyájan úgy ismertünk és tiszteltünk, mint az előzékenység és kötelességtudás mintaképét. A bizottság a buzgó tag emlékét jegyzőkönyvében megörökítette, a tanári karral testületileg jelent meg a temetésén s koszorút helyezett a ravatalára.

Az 1904/5. évi Értesítőnkben jeleztük, hogy Sztraka Ernő mérnök úr lemondott gondnoki tisztéről, amelyet