Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1902

- 56 R debreczeni tornaverseny.

A magyarságnak egyik legerősebb fészkébe s a protestanti sinusnak egyik legősibb várába, Debre- czenbe vitt utunk az idei kerületi tornaversenyek alkalmával. Mondhatom, hogy mindnyájan — úgy mi, a vezető tanárok, mint a gondjainkra bizott ifjúság — nagy várakozással néztünk ez utazás elébe, mert megismertetett bennünket azzal a várossal, a melyet nemzeti.sajátossága, hagyományai, történelmi nevezetességei, sőt még a költők bűvös képzelete is, hazánk egyik legérdekesebb s birből legismertebb helyévé avattak.

Május 20-án reggel 7 órakor indultunk Békéscsabáról s velünk egy vonaton jöttek a hódmezővásárhelyi tornászok is. Hogy elhelyezkedtünk, az ifjak nótázó jókedvét úgy szólván semmi sem szakította meg egészen Nagyváradig, csupán Nagy-Sza- lonta, melynek „csonka tornj’át“ addig néztük, a meddig láthattuk. Mivel Nagyváradon 2 órát kellett várakoznunk, körültekintettünk a városban s futólag megnéztük nevezetesebb épületeit, a Köröspartot s látogatást tettünk Nátafalussy Kornél főigazgató urnái, hogy őt, az ifjúságnak s mindnyájunknak oly lelkes barátját, ez alkalommal is üdvözölhessük. A kalauzolást a vasúttól kezdve volt tanítványunk, Reisz József joghallg. úr volt szives magára vállalni.

Az elindulás alkalmával már több „bajtársra“ akadtunk az állomáson, mint a kolozsvári, a sepsi- szentgyörgyi ev. ref. coll., a nagyváradi főreál s a belényesi gör. k. főgymn. ifjúságára. A „bajtársak“ száma Püspök-Ladányban még jobban megszaporodott, úgyhogy innét külön vonat vitt bennünket Debre- czenbe, hová 3/4 4 óra táján érkeztünk. A vasútnál s az utczán nagy közönség g}7ült össze az ifjú tornászok fogadására, kik zászló alatt, dobpergés és trombitaszó mellett, büszkén kiegyenesedve vonultak szállásaikra. Végre mi is „otthon“ voltunk, a főreáliskolában, hol Fazekas igazgató ur fogadott s kalauzolt lekötelező szivességgel,