Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1901

XI.

Segítő-egyesület.

Intézetünknek ezen, hét év óta fennálló egyesülete .az idén is azon volt, hogy kitűzött czélját elérhesse.

55 tanulót segélyezett kézikönyvekkel és a tanításhoz szükséges eszközökkel; két tanulónak nyújtott pénzsegélyt.

Ebben az iskolai évben még csak eleget tehetett a méltányos kívánságoknak, mert rendelkezésére állott az előző három évnek folyó számlán szereplő és megtakarított maradéka, a mely felerészben pótolta a szokásos pénzgyűjtésből származó jövedelmet, de ennek megszűnése és a tagok számának csökkenése miatt a jövőben az apródonként elhelyezett tőke kamatjára (100 — 118 koronára) van utalva, mely összeg elégtelen az évenkint beszerzendő könyvek-okozta kiadás fedezésére; pedig vannak tanulók, akik nemcsak könyv- és tanszer, hanem pénzsegélyre is rászorulnak.

Igaz, hogy a folyó iskolai év számadása némi maradékot és szaporodást is feltüntet, de ezt az eredményt csak úgy érhettük el, hogy több jóravaló tanuló kérelmét kényte lenek voltunk, a jövőre tekintve, figyelmen kivül hagyni. Négy évvel ezelőtt az egyesületnek pénzben való gyarapodását előmozdította ama belépő-dij, melyet a tanuló ifjúságnak tavaszi mulatságán szedtek, de tavaly ezt a jövedelmet az országos tornaverseny vette igénybe, az idén pedig a torna-kör foglalta le.

Ha kellő figyelemre méltatjuk azokat az állapotokat, a melyekben egyes, igazán derék tanulóink leledzenek, és a melyek, sajnos ! arról tanúskodnak, hogy némelyek úgy a tandíj fizetésnél, mint az élelemnél, meg a ruházatnál is ugyancsak rászorulnak a tetemesebb összegű pénzsegélyre: akkor, hiszem, nem fogja senki sem merésznek, sem túlzottnak találni ezt a kérést: lépjetek be, ti, kedves tanuló ifjak, a kik tehetitek, mennél többen