Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1900

9

idejében minden új hajlék felépítésénél Istenhez fohászkodtak az emberek munkájuk megkezdésekor, és szerencsésen befejezve azt, hálát rebegtek a Mindenhatónak.

Mi is egy mű befejezésekor a templomba gyűltünk, hogy hálát rebegve Istennek; a befejezett épületet és azt az intézményt, melyet az hajlékába fogad, Isten oltalmába ajánljuk azon tudattal: Ha az Úr nem építi a házat, híjába fáradnak, a kik azt építik-' ha az Úr nem őrzi a várost, híjába vigyáznak az azt őrizők".

E szép templomot, melynek kapui megnyíltak ez ünnepélyes alkalommal, az ősök hitbuzgalma emelte. Kicsiny templomaikat elhagyva, ez áldott rónaságon telepedtek meg — iskola és templom nélkül árván, de magukkal hozták szívükben mindkettőnek szere- tetét. Isten lelke hatotta át szívüket. Nehéz munka alatt görnyedve megtakarított filléreiket áldozták e hajlékra, hogy századokon át késő utódaink is imádják, közös imára összegyűlve, Istent lélekben és igazságban.

E szent hajlék mellett áll immár befejezve a főgymnasium épülete, s abban a teljes középiskola. A két épület szomszédsága is azon igazságot fejezi ki, hogy templom és iskola együvé tartoznak, hogy a hit és tudás nem ellenségei egymásnak, mindkettőnek hivatása a belső ember építése, mindkettőnek hivatása Istenországának keresése és megerősítése a szívekben.

Mi ezt keressük ez ünnepélyes órában is és épen azért elmélkedésünk tárgyává tesszük a Megváltó azon szavait, melyekkel tanítását megkezdte, melyek minden tanulásnak és tudománynak alapját képezik.

»Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa. “ Az Üdvözítő ezen szavait hallva, a pogány bölcsek és tudósok úgy állították oda a keresztyén hitet, mint a tudományos fejlődésnek korlátját és legnagyobb,akadályát, mint a művelődésnek halálát. De a kor színvonalának magaslatán álló akkori tudomány és bölcseség nagyon rövidlátó és korlátolt volt; mert hisz épen azt látjuk, hogy ott, ahová a lelkiszegénységgel kezdődő új világosság eljutott, ott érte el a tudomány és művészet legmagasabb fokát, és ma is ott, a hol az Údvözítő szavai igaz értelemben megvalósúlnak,van igazi vizsgálódás, igazi ismeret, igazi tudomány.

Az emberi lélek, ha az örökkévaló, mindentudó, szent Isten színe elé lép, kell, hogy érezze szegénységét, kell, hogy belássa azt a mély igazságot, a melyet a nagy apostol, Pál azon szavakkal fejez ki: „A mi ismeretünk részszerint való, csak tükör és homályos beszéd által látunk e múlandó világban.“ (I. Kor. 13.)