Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1900
III. J\l eve I és ügyünk néhány akadálya. — At. szülőkhöz. — Növevény a gyermek, mely virágként a családi életet édesíti meg, de gyümölcsöt a nagy csatádnak, a nemzetnek terem. Miként a növény, világra jöttének pillanatában bizonyos dispositiot, készséget hoz magával s így természetadta alkotásával szemben bizonyos fokig változást nem szenvedhet; azonban — miként a köznapi példák mutatják, úgy testi, mint értelmi és erkölcsi tekintetben nagyfokú és soknemű fejlődés érheti. E fejlődés, e változás azon tényezők együttműködésének eredménye, a melyeket e szóban foglalunk össze : nevelés. Napjainkban sok tényező működik közre a nevelés munkájában. Ha csak futólag tekintünk végig a fejlődő ember életén, láthatjuk, hogy abban, hogy az illető ilyen vagy olyan emberré forrja ki magát, az édes anya, apa, a testvérek, szóval a család öntudatos vagy öntudatlan munkáján kívül közrehat a cselédség, a nevelő, nevelőnő, a barátok, a társaság, a melyben megfordul — s az iskola, a melyben ismereteit gyűjti. Azonban e tényezők közűi úgy hatásaiban, mint súlyában a család s az iskola válik ki, ők alakítják leginkább — az átlagot veszem — a fejlődő embert mindaddig, míg körükben tartózkodik. Ha így áll a dolog, kell, hogy a nevelés e két legfontosabb tényezője működésében harmonikus legyen, tudjon egymás munkájáról s azt ne csak megismerni, hanem elősegíteni is igyekezzék. Vájjon igy van-é ez minálunk? A ki a nevelés ügyével foglalkozik, sajnosán tapasztalhatja, hogy e viszony, a melynek szorosnak és erősnek 3
