Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1900
18 Tisztelt Közgyűlés! Legyen szabad néhány szó meghallgatására a tisztelt közgyűlés szíves figyelmét kikérnem, midőn a régi békési espe- resség másik két egyházmegyéjének is üdvözletét tolmácsolom ezen örvendetes ünnepen. Öröm ünnepe ez az. ünnep nekünk is, akik némi tekintetben elváltunk ugyan ennek az egyházmegyének egyházaitól, de mégis a közös emléknek,» közös reménynek, közös szeretetnek, sőt közös érdekeknek szálaival velők folytonosan összekapcsolva maradtunk. Együtt örülünk ez ünneplő gyülekezettel úgy is, mint evangelmiak, úgy is, mint hazafiak. Az evangelmi egyháznak mindenütt, Magyarországon is, egyik legszebb, legfontosabb, legkedvesebb feladata, a műveltség terjesztése, a tudomány ápolása, az erkölcs nemesítése. Ennek a feladatnak szenteli működését ez a főgymnásium is. Régente annál hatalmasabb volt valamely nemzet, mentül erősebb és mentül számosabb vár bástyája nyújtott neki biztonságot, védelmet; ezek környékén húzódott meg a nép, szaporodott a vagyon, fejlett a jólét, ezek mellett dőlt el az államok sorsa a vérontó csatákban. Manapság mentül jobb és mentül több iskolát követel a közszellem s ezekben gyűjti és osztja a szellem kincseit, fokozza és irányozza a tudomány hatását. Nem a várak idomtalan bástyái mellett, hanem az iskolák vékony falai között, nem a hősök kardjával, hanem a tudósok tollával vívják a népek most a har- czot; hajdan háború volt e harcz neve, ma a neve : verseny. Hajdan a katonaság tette koczkára életét a harczban, a nép békében húzódott meg, — ma a nép egész életén át verejtékezik a versenyben, a katonaság békében őrködik. Ma a küzdelemben a létért részt kell vennie mindenkinek: a földmives a szántóföldön, az iparos a műhelyben, a hivatalnok az irodában, a tudós a könyvtárban, mind, mind ennek a harcznak küzdelmében versenyez, szerez magának kenyeret, családjának jólétet, nemzetének dicsőséget! Adjon ezen intézetnek erőt és diadalt a hivatás érzete : a anár szeressen kitartással haladni a tudományban s a mi több: bírjon türelemmel tanítani az iskolában, s a mi legtöbb: tudjon szeretettel nevelni az élet számára, a tanuló ne lankadjon a tanulásban, ne lohadjon az önzetlen lelkesedésben, ne lanyhuljon
