Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1900
13 dicső századaiba. Hiszen maga községünk újabb élete is alig terjed két századra és mégis összefügg története a reformatio történetével. A csabai ev. egyház alapitói, az egyszerű, igénytelen, felföldi jámbor földművelők, vallásuk miatti üldöztetés elől menekültek a felföld hegyvölgyeiből ide, az Alföldnek akkor még nádasokkal, mocsarakkal tarkázott elvadult vidékeire, a honnan a török csak az imént vonta ki lábát. A Gondviselés nemcsak pihenőt adott az üldözötteknek, hanem az uj hazában új otthonban jóllétet és boldogságot is. A vallásos, istenfélő' szorgalmas, takarékos lutheránus nép megsokasodva, itt először erős egyházat alapított, ez áldott vidéken; fenséges hajlékot emelt a Mindenhatónak és számtalan iskolát létesített Isten dicsőségére egyháza javára s hazája boldogitására. Mintha csak a magyar Alföld megihlette volna lelkét-szivét is, a földi áldások mellett, a hazafias nemzeti szellem is egyre nagyobb is nagyobb tért hódított, s a még nem rég teljesen idegen ajkú nép egymás után állította fel önként, lelke sugallatát követve a magyar elemi iskolákat, 1858-ban pedig mintegy ennek koronájáúl, felálliíotta a boldog emlékű Rudolf trónörökös születése emlékére a tisztán magyar tannyelvű algymnasiumot. De az egyház anyagi ereje közben meggyengült. A hívek áldozatkészsége megapadt az élet nehéz küzdelmeiben : s az egyháztagok egyre fokozódó súlyos terhei nem engedték meg, hogy ez iskoláját a kor színvonalára emelje és teljes gymnasiummá fejlessze. Az általánosan ismert protestáns szegénység erősen kezdte éreztetni hatását s már-már arra a szomorú valóra kellet1 ébrednünk, hogy algymnasiumunkat be kell szüntetnünk. Ekkor a 90-es évek elején, a nagy nemzeti ünnep küszöbén, a mikor hazánk ezeréves fennállását készült megülni, egyszerre új szellem kezdte áthatni egyházunk tagjait, különösen annak i n tel 1 i ge n ti áj át s felmerült az az eszme, hogy új áldozatok árán is ki kell fejleszteni iskolánkat nyolc osztályúvá. És hála legyen annak a lelkesedésnek és annak a jó egyetértésnek, a mely városunk polgárait felekezeti külömbség nélkül áthatotta és áthatja most is, — az ev. egyház szövetkezett a lelkes társadalommal és pedig ennek örök dicsőségére, felekezeti külömbség nélkül s megindult az áldozathozatalban az a nemes verseny, mely a kitűzött czél elérését lehetővé tette. A társadalom jó példáját előbb a város 100,000 frtos mille- niumi alapítványával, majd a magas kormány szintén 100,000 frtos építési segélyével és a szerződésileg biztosított tetemes évi
