Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1900
8 felelt a közönség ezekre a szavakra, azután pedig szép rendben oszlott szét, hogy még a színi díszelőadáson is megjelenhessen. Jókai Mórnak : „A szigetvári vértanuk" czimü szomorú játékának első felvonását s Murai Károlynak: „A virág- fakadás" czimü vigjátékát adta elő a városunkban időzött színtársulat igen nagy számú s díszes közönség jelenlétében. Másnap délelőtt fél kilencz órakor az egyház presby- teriuma tisztelgett az államtitkárnál s meghívta a felavatási ünnepre. Mire az államtitkár megjelent a nagytemplomban, akkorára már megteltek a padsorok és a karzatok. Békésvármegye képviseletében jelen volt Lukács György dr. főispán és Fábry Sándor dr. alispán ; jelen voltak a három részre osztott békési egyházmegye esperesei ; képviselve voltak a b.-esabai egyházak, s egynéhány más községbeli egyház, a b.-csabai katonai helyőrség, a város elöljárósága, az összes hivatalok, testületek és egyletek. A középiskolák sorából képviselve volt: a mezőtúri, nagykőrösi, nagy-szalontai, szarvasi és a szentesi gymnasium. Sok tan férfiú és más érdeklődő jött át a szomszéd községekből ; igen nagy számban jelentek meg nők is s társadalmunk minden számot tevő tagja. A főgymnasiumi ifjúság a főbejárat melletti padsorokat foglalta el. A bevezető egyházi ének elhangzása után Szeberényi Zs. Lajos igazgató-lelkész a szószékre lépett s a meggyőződés hangján a következő egyházi beszédet intézte a hallgatósághoz: Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa. (Máté V. 3.) A mi oltalmunk légyen az Úrtól, a ki teremtette a mennyet és földet, most és mindörökké az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében. Ámen. „Ha az Úr nem építi a házat, híjába fáradnak, akik azt építik; ha az Úr nem őrzi a várost, híjába vigyáznak az azt őrízők" — ekként kezdi egyik énekét a zsoltáríró. Emberi terv, emberi kéz, emberi ügyesség szükséges a legkisebb viskó felépítéséhez, a melybe a fáradt ember meghúzódhatik a forrón égető nap, a zuhogó eső, a vihar elől. Az ember műve mit sem ér, ha Isten oltalma és áldása nem kiséri azt. Már a zsoltáríró
