Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1898

44

Deák Ferencz „fehér lapja“. A legújabb idők sem változtattak ezen eredetileg mesterségesen, lelketlen izgatok szitotta gyűlöleten; ma is gúnyolják a magyar szót, letépik, összepiszkolják a magyar feliratot s ezt csupán két helyen hagyják békén, a vasúti menetjegy-iroda s az osztálymérnökség palotáján. Élénken emlékezhetünk még a posta-szekrények históriájára is. —A horvátok magatartása a higgadt gondolkozó előtt különben két tanúságot rejt magában. Tanulhatunk tőlük egyrészt nemzeti szívósságot, másrészt pedig azt, hogy gyűlöletünkben ne hagyjuk magunkat elragadtatni, mert a gyűlölet kifejezésének módja a nemzet műveltségét is jellemzi s annak fejére olvas . . .

Körülbelül egy órai út után elbúcsúztunk szives honfitársunktól s őszintén megköszöntük fáradságát. Fogadja e sorok között is köszönetünket, hogy szives volt bennünket megismertetni Zágrábbal és annak: népével, mert az ő útmutatása és becses megjegyzései nélkül egy tapasztalattal szegényebben érkeztünk volna otthonunkba.

Újra a pályaudvar előtt állottunk s szinte jól esett elnéznünk ezt a hatalmas épületet, mely sző nélkül is hirdeti államunk hatalmas voltát. Magyar beszédünk itt is élőnkbe hozta egy idős honfitársunkat, ki kezén vezette piczi unokáját Jólesett a vasútra ülnünk, mert az ember itt úgy érzi magát, mintha hazájában volna; a vasút egy mozgó Magyarország. Körülötted idegen szó hallatszik, még az ég derűjében és borújában, a szellő csípésében, a fák zügá.sában is idegent érzesz, de a mint a vonat berobog az állomásra, füledbe cseng a magyar szó s úgy érzed magad, mintha tengeren hányódva, szigetre érkeztél volna. S ilyenkor úgy elfog valami, egy édes érzés, mely nem a hatalmaskodás tudatának kifolyása s épen azért édes és jóleső s boldog vagy, mert látod, nagy és hatalmas igy is a magyar . . . Azonban nem kell soká várnod, az éj homályában észrevétlenül magyar földre jutsz Kevesen vagyunk ébren s lessük, mikor jő a Dráva hídja s vele a magyar határ. Itt vagyunk . . . Önkénytelenül tör fel ajkunkon az „éljen“ s dobogó szívvel nyitjuk a kocsi ajtaját, hogy hazánk