Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1898
45 földjét érinthesse lábunk, mert már Gyékényesre, magyar talajra ért a vonat. Nem az érzelgés mondatta velem e szavakat, hanem érzelmeimnek őszinte ajaka s bár hetek választanak el azon pillanattól, emléke — mintha csak most történt volna — itt ragyog a lelkemen . . . Pannónia ismét fölvette éji palástját, midőn közelébe érkeztünk, igy szépségeiből megint keveset láthattunk s csak mikor a hajnal kezdett mosolyogni napkelet felől az égen, akkor láttuk, mily vidáman integetnek felénk zöldelő dombjai. Majd a Duna ezüst szal- lagja tűnik fel a láthatáron s képzeletünk gyorsabban száguldva a vonatnál büszkén emelkedő fővárosunkba visz . . . Azonban elmarad jobbra a távolban Ercsi, a hol a nemes Eötvös József br. pihen, el Budafok, Kelenföld, átrobogunk a Duna hidján s a keleti pályauvar- ban találjuk magunkat. Eevélileg fölkereste budapesti kollegáink, dr. Szinnyei Ferencz és dr. Wallentinyi Soma már várnak bennünket, hogy a 8 — 12-ig levő itt taitóz- kodásunkban velünk legyenek s fölelevenitsék egyikünkkel másikunkkal a nem régen együtt töltött egyetemi éveket. Mivel utunkat a nyugati pályaudvarból akartuk folytatni Csaba felé, a Kerepesi-uton, az Erzsébet- és Teréz- kör-uton át a nyugati pályaudvarba indultunk s ott leraktuk poggyászainkat, Reggeli után az volt a czélunk, hogy a mennyire lehet, megismertessük Budapestet tanulóinkkal. Természetes, hogy intézetek meglátogatásáról szó sem lehetett s csupán egy nagyobb körútra szorítkoztunk. A Lipót-köruton át kiértünk a Margit-hidhoz, honnan megmutattuk a Margit-szigetet, a Sváb hegyet, a Rózsa-dombot, hol Gül-baba nyugszik s Budának idetekintő nevezeteseb részeit. Majd lekanyarodtunk a Duna télé s az uj Országházhoz vezettük diákjainkat s újból Buda felé irányítottuk tekintetünket, a hol láthatták a. Mátyás-templomot, a királyi palotát, majd a Duna fölött elvonuló Láncz-hidat. Visszatértünkben megtekintettük az igazságügyi palotát, az uj épület telkét s a vallás- és közoktatásügyi minisztériumot. Villás reggeli után újra a nyugati pályaudvarba indultunk s megköszönve budapesti barátaink szívességét, elbúcsúztunk tőlük és szép fővárosunktól s Czegléd felé vettük utunkat.
