Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1898

— 82 —

s csak ha azt az orvos renben találja s meggyőződik arról, hogy egészséges vidékről jött és nincs fertőző betegség a hajón, akkor kapja meg az' engedőimet a kikötésre. A hajó s a kikötő egészséges voltának megitélésére az elindulás napjától visszafelé számitott 3 hetet veszik irányadóul. Ha ez időn belül sem az elindulás helyén, sem pedig a hajón nem fordult elő fertőző eset, akkor a hajó gyanútlan“ s kiköthet; ha azonban ezen idő alatt az elindulás helyén, vagy pedig magán a hajón fertőző eset volt megállapítható, akkor a „gyanús“ hajót Martin- schizzaba küldi a fiumei tengerészeti hatóság, ott megfigyelik s ha szükség van rá, fertőtlenítik. Ezt nevezik a tengerészek vesztegzárnak.

Természetes, hogy Martinschizza ennek megfelőleg van berendezve. A kis öböl mellett sokféle épületet láthatunk, köztük a raktárát, a kórházat, különhelyet az egészségesek számára s végül a krematóriumot (égető kemencze). A kórház fehérré meszelt falú terem, benne egy pár vaságy, fölöttük feszület; azután egy mosdó készlet. Ez a berendezése. A krematórium tömör, téglából készült épület, alúl a tüzelő hely fölött vasrostélya van s a külső világtól erős vas ajtó választja el.

A leírt helyiségeken kívül van még egy csónakokkal teli nagyterem, melyben egy preparált czápát őriznek egy teknősbékával együtt; ezt, — mint egy vén tengerész mondotta, — a czápa gyomrában találták. A czápát különben a martinschizzai öbölben fogták ki.'

Egy kezemnél lévő összeállítás 1833—1894-ig mutatja ki a Martinschizzaban veszteglő hajók számát. E szerint az említett idő alatt összesen 1546 vitorlás és 195 gőzhajó fordúlt meg, illetőleg több-kevesebb ideig ott maradt a veszteglő intézetben. Legtöbb hajó, 492 vitorlás és 144 gőzös, 1885—1886-ban vesztegelt.

Talán nem lesz fölösleges fölemlitenem, hogy Ve- lencze volt az első állam, mely ilyen veszteglő-intézetet emelt. A hatalmas köztársaságot a szükség tanította meg erre, mert keletre járó hajói sokszor behurczolták azt a borzasztó betegséget, melyet pestisnek nevezünk.

Kissé nyomott hangulatban hagytuk el a szomorú helyet, a mely csak akkor eleven, mikor a halál oly közel van az emberekhez, most pedig komoran hallga-