Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1898
17 bóra szét ne hordhassa s a sebes viz el ne moshassa. E kerítéseken belül termesztik azután a zabot, a zöldséget, szóval az élelmezésükre szolgáló növényeket, melyeket mi nálunk tágas mezőkön vagy kertekben ápolnak. S mivel e vidék vizben is nagyon szegény, a lakosok az esővizet is nagy buzgalommal gyűjtik s útközben mi is láttunk egy ilyen vízzel telt medenczét. Bizony kopár, sivár hegyvidék ez nagyon. Mindenütt szikla és szikla s az örökös, terméketlen szürkeség egy kiholt vidék benyomását teszi a szemlélőre. Mig a mi Felföldünkön, vagy Erdélyben vígan és szívesen integet ilyenkor felénk a hegyek eleven zölddel, virágokkal borított oldala, s a lombok között megzendül a dal, itt mintha fenyegetnének bennünket a komor sziklák, hogy minek is háborgatjuk néma csendjüket . . . De vájjon az Alkotó keze a Karsztról csakugyan megfeledkezett? Nem, e hegyek kopárságának az emberi kapzsiság s meggondolatlanság az oka. Addig-addig vágták erdejüket hajó készítés czéljábót a jó velenczések meg mások, míg teljesen kipusztitották. A fa nélkül álló hegyeken aztán megkezdte a viz romboló munkáját s mivel segítségére jött a szél is, csakhamar eltűnt a földtakaró s vele az élet a hegyekről. Olyan e vidék, mint a rabló kifosztotta beteg, kinek még ruháját is elvitte a kapzsi kéz . . . Licstől Fiume egyenes irányban 20 Km.-re fekszik, de a vonal tervezőjének a leereszkedés meredekségének enyhítése czéljából az utat 16 Km.-rel kellett megtó- ditania. Ereszkedünk . . . Va 6 után 5 perczet mutat az óra, midőn a hegyek kőtömege mögül szemünkbe csillan a tenger tüköré. Önkénytelenül szóra nyílik ajkunk: „A tenger, a tenger!“ hallatszik mindenfelől. De a bámulat nemcsak anyanyelvűnkön szólal meg, többeknél Homeros édes nyelvén is lel utat: oá),arra, oákarruy áhn(»'iv rdo/p ! kiáltja némely buzgó classieus . . Bár mesz- sze voltunk a tengertől, megpillantása mégis sajátságosán rezegtette meg lelkünk húrjait, hiszen életünkben először láttuk meg ezt a megmérhetetlen víztömeget, melyen embeii kéz alkotta óriási épületek ringatódznak, hogy egy világrészt összekössenek egy másikkal; — mely annyi embert juttatott mesés kincsekhez s annyi munkás a
