Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1898
9 — és nemsokára a budapesti keleti pályaudvar ragyogó fénye vett körül bennünket A pályaudvaron több ismerős várta az utazó társaságot. Mivel több mint egy órányi idő volt a megérkezés s az elindulás között, megszabadulva poggyászainktól, sétálni indultunk a fényben úszó fővárosba. Sajnos hogy az óriási közlekedés és emberáradat miatt (vasárnap este volt s esni kezdett az eső) nagyon lassan haladhattunk s csak a pályaudvar környékét, a Baross szobrot s a Kerepesi-ut egy részét tekinthettük meg. Azonban e kis séta után is sejtheti a figyelő, milyen lehet Budapest utczai forgalma és esti élete. No de Budapesttől csakhamar búcsúznunk kellett, mert már az üvegfedél alatt ott várt prüszkölve a vasparipa. Még a véletlen is kedvezett nekünk kirándulóknak, a mennyiben csak egy III. oszt. kocsi volt üresen s igy diákjaink egy részének puha üléses II. osztály jutott. Az elhelyezkedést csakhamar félbeszakította a kínálkozó gyönyörű panoráma. Vagy nem szép e Budapestünk esti kivilágitásban . . . ? Igazán szép látvány veit a Dunasor lán.paíüzére a valóságban s mélyen a rezgő habokban, midőn az összekötő vasúti hídhoz értünk s átrobogott rajta velünk a vonat. A hid nagyszerűségére csak visszajövetkor, nappal, lehetett alkalmunk figyelmeztetni tanulóinkat Hogy Budapest elmaradt mögöttünk, mindenki az elrendezkedéshez, majd a vacsorához látott. Előkerült a sok sütött-főzött dolog, melyet eddig rejtve tartott a táskák kebele s tán mondanom sem kell, hogy asztal és tányér híján is pompásan Ízlett a lakoma. Azonban a lakoma egy nem várt vendéget is hozott magával, a szomjúságot, minek csak az állomások vizárulói örültek, mert a fiuk csak úgy- törték magukat a viz után. S mintha csak meg akart volna bennünket tréfálni a sors, az hiányzott leginkább, a minek meglátásáért 801 km. utat tettünk meg, a viz. Lassanként azután elkövetkezett a nyugalom ideje is. A fáradt szemek ugyan sokáig erőlködtek még az ablaknál, de egyszer csak azon vettük észre magunkat, hogy az Álom Tündére is jegyet váltott a vasútra s mi velünk repül Fiume felé . . .
