Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1895
21 ványai érvényesek. A bizottság bár nem eléggé kielégítőnek találta a superintendens válaszát, mégis belenyugodott, midőn elnöke szóbeli felvilágosításokkal is iparkodott a támadt aggodalmakat eloszlatni. — Az 1866/67, 1867/68, 181)8/6!) és 1869/70-iki tanévekben szép fejlődésnek indult az algymnasium, bár erősen megkel- lett küzdenie az ellenáramlattal s szóval és tettel megfelelnie arra a többek által felvetett kérdésre, szükség van-e Csabán a gymnasiumra? Ez a körülmény indította Horváth János igazgatót arra az 1866/67-ik évi értesítőben „Mire való Csabán a gymnasium ?“ czim alatt megjelent, úgy tartalmilag, mint alakilag remek értekezésének megírására, melyben minden kétséget kizárólag kimutatja, hogy a lakosság minden rétegének saját jól felfogott érdeke megkívánja az algymnasium- nak életben való maradását, sőt életgyökerének megizmosodása után még további terjeszkedését is; azt az ellenvetést pedig, hogy a vidéki gymnasiumok teljesen pótolnák a b.-csabait, azzal a ténynyel czáfolja meg, hogy addig, inig helyi gymnasium nem volt, alig akadt 7—8 gymsaniális tanuló ezen rengeteg községből. Felmerült továbbá az a kérdés is, hogy hát miért nem halad az algymnasium, ha olyan nagyon nyilvánvaló az életrevalósága. Ezen kérdésre is tanulságos feleletet ád Horváth János az 18fi7/«8. tanévi értesítőben „Algymnasiumunk haladásának két alap-akadálya“ czim alatt megjelent értekezésében. A tantestületben ez alatt a négy év alatt csak annyiban történt változás, hogy 1868/o9-ben az eltávozott Ilonka Pál helyébe Németh Lajos, ev. tanító lépett, mint ének- és rajzoktató az algymnasiumba. A tanulók létszámában is igen csekély ingadozás észlelhető a jelzett négy tanév leforgása alatt (81., 76., 83., 88.) Mint az ág. ev. középiskolák általában, úgy az algymnasium ügybuzgó tantestülete is hova-tovább belátta, hogy az egyetemes tanrend a 19-ik lapon említett módosítás mellett sem felel meg tökéletesen ezéljának s az 18ll8/ou. tanév elején újabb változtatásokra határozta el magát. Ezen változtatások leginkább a tananyag és az iskolabeliek számának megszorítására s ezzel kapcsolatban az óraszám leszállítására (vallástan osztályonként az eddigi 3 óra helyett, ezentúl csak 2 ; latinnyelv is az I-ben 6 óra helyett ezentúl 5) vonatkoztak,
