Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1867
merőben nem értő iskolává lett óvodáink*) akár iskoláink? Naponta 5 — 6 órai ülés által épen akkor vonjuk meg a gyermektől a szabad mozgást, épen akkor lázitjuk mesterségesen izmait, amidőn ezeknek a gyakorlásra legnagyobb szükségük van; az aránylag igen szűk helyiségekben épen akkor nyeli talán épen görbe ülés közt is naphosszat a kigőzölgést, amidőn a vér és lélekző szervek képződése legrohamosabb, tehát amidőn az ártalmas behatás legkönnyebben hagy maradandó nyomot maga után, tehát amidőn a tiszta levegőre legkiáltóbb szüksége van; a még csak 4—6 éves gyermek tanulásra szorítása által épen akkor feszitjük az agyat, épen akkor kergetjük bele a vért, amidőn ez az agy alakulási hatalmas tevékenységénél fogva magától is oda siet, amidőn tehát önmagától is legkönnyebben vehet hibás irányt. Ib>gy aztán a gyermek egész testének, különösen az agynak ilyetén megtámadása milyen visszahatással van az egész vegetatív életre, nevezetesen az egész idegrendszerre? azt mutogatni nem az én dolgom; de azt merném állítani, hogy azok a nápicz tagok, azok a csiint növések azok a sápadt arczok, azok a különféle vérbetegségek, azok a gyakori főfájások, azok a mindegyre szaporodó szemgyengeségek, azok a nyomott kedélyek, azok a korán felébredt érzéki vágyak — a férges gyümölcs előbb érik — jó részben ide vezethezők vissza. Pedig elismert igazság, hogy a lélek épsége erősen füg a testétől. Es mit nyertünk a testnek ekkénti satnyitása által? Roszabb esetben a lélek eltompulását, a legjobban épen semmitsem. A lelki tehetségeknek csak úgy megvannak a magok szervei, mint az érzékeknek, s azon szervek csak úgy lassan-lassan, csak úgy egymás után fejlődnek, mint az érzékekéi, még pedig nem ezekkel párhuzamosan, hanem ezek után, mert ezek alapján. A gyermek először figyel, azután észrevesz, azután emlékezik, azután megkülönböztet. De ezen lelki erők akármelyiké is még az első gyermekkorban oly repkedő, hogy huzamosabban késni bármely tárgynál sem tud, nem tud azért, mert még gyenge, tehát mert kifárad, tehát mert türelmetlen, tehát mert szüksége van a változatosságra. Ha már mi a gyermek lelki erőit gyengeségük daczára is arra szorítjuk, hogy meghatározott, még elvont tárgyakkal is huzamosan *) Nem szeretnék félreértetni. En az óvodák eszméjét, mint a valódi ember- szeretet egyik legáldásosabb kisugárzását, szívesen tisztelem, nálunk leendő meghonosítását s azon feladat megtestesítését, hogy a gyermekek tágas, világos, száraz külső és belső helyiségekkel s képzett vezetőkkel ellátott óvodákban minden külső és belső káros behatásoktól megóvas- sanak s oly játékokkal, amelyek érzelmük és eszük fejlesztésére alkalmasak, foglaíkodtassanak, óhajtva óhajtom; de ártalmasoknak tartom azon koresóvodákat, amelyekben szellemi és anyagi tebetlenség csupán csak a megélhetés szempontjából tanítóul kontárkodik.
