Evangélikus Gimnázium, Békéscsaba, 1867
]. Algymnasiumunk haladásának két alap-akadálya. Isten a tehetségeket nem ajándékozta oly mostoha kézzel, hogy hihetilök, miszerint azokból igen sokan ki vannak zárva; inkább amellett szól a figyelmes észlelés, hogy az általános tehetlen- ség csak ritkaságul fordul elő. Ezen vélemény alapján azt gondolom, hogy azon középtanodában legkisebb az általános haladás, a- melyben aránylag, egyenlő szigor mellett, legtöbben utasittatnak utóvizsgára. Hanem aztán, hogy melyik az összes tanulók létszámának az utóvizsgásokra eső azon százaléka, mely már sok, mely tehát a tanintézet reputátiojának inár ártalmas, azt minden tanintézetre egyenlőn érvényes számmal megjelelni nem lehet, mivelhogy a más-más vidéki elemi tanodák más-más nevelésli és képzettségű tanulókat szolgáltatván, a középtanodai haladást egyenlő mértékkel mérő középtauodák egyenlő osztályzati eredményre egészen egyenlő munka mellett sem vergődhetnek. De ha nem lehet is az utóvizsgások megengedhető általános minimumát megállapítani, azon állítást mégis merném koczkáztatni, hogy ahol ezek száma az ősz szes tanulók 19 százalékát megüti, ott az általános haladás nem kielégítő, hogy ott vagy magában a tanintézetben van baj, vagy ki viliről hozatnak be olyan akadályok, amelyekkel a tanintézetnek nehéz harozot kell vívnia. Nálunk az utóvizsgások száma rendesen 19 százalék, tehát valahol bajnak kell lennie. Ha tudva van is tisztelt iskolai bizottmányunk előtt, hogy, tekintettel tanintézetünk becsületére, az osztályozás nálunk is szigorúan megy, elanyira, hogy már egyetlenegy „aligkielégitő“ is utóvizsgát von maga után; talán mégsem lesz felesleges a helyzet felderítése végett azon akadályokat kutatni, amelyek bizonyára nem fukarul kimért tanári munkákat kedvezőbb eredményre juttatni máig még nem engedték. A haladás két igen fontos tényezőjéről, a tantervről és tanerőről nem szólok; amaról nem, mert lélek elnyiivő voltánál fogva úgy is el levéli már Ítélve, óhajtott átalakulása, különösen a nyelvek összehal- mozottsága tekintetében, maholnap bekövetkezik; emerről nem, mert hiszen e részben nemcsak mi jöhetünk kifogás alá, mert hisz e részben mindenütt és mindég vau kívánni való s lesz mindaddig, 1 *
